A Voyager-1 űrszonda 1977. szeptember 5-én indult az űrbe, körülbelül két héttel azután, hogy társa, a Voyager-2 megkezdte utazását keresztül a Naprendszeren. A Voyager-1 azóta már bőven ledolgozta hátrányát, mivel útvonala más irányba vezette, mint a Voyager-2-t, és jelenleg már több milliárdnyi kilométer távolságra vannak egymástól:

a Voyager-1 jelenleg 25,6 milliárd kilométerre, míg a Voyager-2 21,3 milliárd kilométerre található a Földtől.

A sebességük is eltér, és ebben a tekintetben is a Voyager-1 vezet: a (Naphoz viszonyított) sebessége 16,9995 kps vagyis 61 000 km/h, a Voyager-2-é pedig 15,3 kps. Ez a különbség azt jelenti, hogy a Voyager-1 ér el előbb egy különleges mérföldkövet - nemsokára a szonda válik majd az első űreszközzé, ami egy teljes fénynapra távolodik a bolygótól.

A szonda ekkor körülbelül 25,9 milliárd kilométerre lesz a Földtől

- erre feltehetően 2026 novemberében kerül majd sor.

Az egy fénynap elérése alapvetően nem egy olyan határ, ami után bármi is gyökeresen megváltozik az űreszköz vagy a földi irányítóközpont számára, kivéve persze, hogy még tovább tart majd a parancsok eljuttatása a szondához. Egy fénynap távolságból egy oda-vissza üzenetküldés két napot vesz igénybe, tehát még többet kell várni arra, hogy kiderüljön, egy-egy parancs valóban működött-e. Ez főként abban az esetben jelenthet gondot, ha a szondának valamilyen ellenőrizni-, vagy javítanivaló problémája van, amire az idősödő Voyagerek esetében egyre gyakrabban kell majd számítani.

Az egyik legutóbbi beavatkozásra tavaly márciusban került sor, mikor a Voyager-1 kommunikációját biztosító antenna megfelelő irányba állásáért felelős hajtóművet élesztették újra. A kockázatos művelet sikerrel járt, de több mint 46 órába telt, hogy az eredményről megbizonyosodjanak a NASA munkatársai - eddigre értek a Voyagerhez, majd tőle vissza az üzenetek.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech)