A világ számos pontján már ma sem magától értetődő, hogy az emberek megfelelő mennyiségű ivóvízhez tudnak hozzájutni, becslések szerint pedig 2025-re a Föld népességének mintegy fele fog olyan területen élni, ahol valamilyen szintű vízhiány tapasztalható. Bár a sós víz ihatóvá tételére már számos megoldás született, a Massachusetts Institute of Technology és a sanghaji Jiao Tong egyetem kutatói most egy olyan megoldással álltak elő, ami nem csak olcsóbb, de fenntarthatóbb is, mint az eddigi elképzelések.

A víz sótlanításának egyik kézenfekvő módja a lepárlás, vagyis amikor a vizet pusztán napsütéssel elpárologtatják, különválasztva azt a sótól. A módszert évszázadok óta használják sótermelésre, azt utóbbi időben viszont egyre több olyan megoldás született, ahol a lepárlás célja nem a só, hanem éppen a sómentes ivóvíz előállítása.

Ahogy Evelyn Wang, a kutatás vezetője az MIT Newsnak elmondta, az ilyen megoldásokkal a legnagyobb probléma, hogy rendszerint nehezen fenntarthatóak: a kicsapódó só gyorsan felgyülemlik a készülékekben, amelyek tisztítása, javítása pont azok számára okozná a legnehezebb feladatot, akiknek a legnagyobb szükségük lenne az ivóvízre, vagyis a szegényebb, harmadik világbeli országok állampolgárainak.

Wang és csapata így egy olyan megoldással állt elő, amelyben az eddigiektől eltérően oldották meg a sós víz elvezetését: az egyelőre csak kísérleti stádiumban lévő eszközben a legfelső rétegbe kerül a sós víz, ami egy fekete festékréteg segítségével képes összegyűjteni a nap energiáját, és felmelegíteni a vizet. A középső rész egy olyan réteget tartalmaz, ami biztosítja, hogy a felső rész stabilan tartsa a hőmérsékletet, mindeközben pedig képes átengedni a lefelé igyekvő sós vizet a tartály alsó részébe. A készülék működése a konvekciós áramlás elvén alapul, vagyis azon, hogy míg a kevésbé sűrű anyag felemelkedik, addig a sűrűbb anyag lefelé mozog, így az MIT által megalkotott sótlanító külső energiafelhasználás nélkül képes megtisztítani a sós vizet.

A kutatók egyelőre egy héten keresztül tesztelték a prototípust, de ezalatt az idő alatt a Nature Communicationsben megjelent tanulmány szerint a készülék meghibásodás nélkül tette a dolgát. A feltalálók szerint a berendezés egészen egyszerűen megépíthető általánosan beszerezhető alkatrészek segítségével is, így egy akkora, nagyjából egy négyzetméteres eszköz, ami egy egész család ivóvízigényét képes lenne fedezni, mindössze négy dollárból, vagyis körülbelül 1300 forintból összerakható.

Az MIT szerint ha sikerül igazolniuk, hogy a módszer hosszabb időn keresztül is megbízhatóan használható, akkor akár néhány éven belül kereskedelmi forgalomban is megjelenhet a találmányuk, ami az ivóvíz előállítása mellett akár szennyvíz tisztítására vagy az orvosi eszközök fertőtlenítéséhez szükséges gőz előállítására is alkalmas lehet.

(Fotó: Flyupmike/Piaxabay, MIT)

Konténerbe szerelt, napelemes sótalanítók oldhatják meg közel félmillió ember vízigényét Egy konténer óránként 3500-7000 liter édesvizet tud előállítani, a sótalanítás pedig teljes egészében napelemekből nyert energiával történik.