“A fegyverkezés kérlelhetetlen szükségessége igazolja a fertőzés terjedésének megkockáztatását és az ezzel összefüggő létrehozását a betegség egy még életképesebb típusának.” - jelentette ki Sir Arthur Newsholme, Nagy Britannia tisztifőorvosa 1918-ban, a Royal Society of Medicine konferenciáján, mikor az ország vezetésének el kellett döntenie, vajon hogy reagáljon az egyre több áldozatot szedő influenza vírusra. Történészek szerint ekkor született a britek híres “carry on” mentalitása, noha hivatalosan 1939-ben jelent meg posztereken (Keep Calm and Carry On) egy esetleges náci invázió lehetőségére készülve. Természetesen azt akkoriban is tudták, hogy az izoláció a legjobb megoldás arra, hogy elejét vegyék a fertőzés terjedésének, és sok helyen bevezették a karantént, kezdetben még a laktanyákban is, de a világ háborúban állt és ez prioritást kapott az egészségügyi aggodalmakkal szemben. A járvány két év alatt nagyjából a Föld népességének egyharmadát fertőzte meg és több tízmillió emberrel végzett. A spanyolnátha jóval több áldozatot szedett a mostani járványnál, mivel az egy évszázada alkalmazott orvosi módszerek, gyógyszerek és megelőzési technikák kezdetlegesebbek voltak a mainál, de mivel akkor is légúti megbetegedésről volt szó, a lakosoknak szóló jótanácsok száz évvel ezelőtt is a maihoz hasonlóak voltak: mindenki viseljen maszkot, ne érintkezzenek egymással, találkozáskor ne kézfogással köszönjenek és lehetőleg ne essenek pánikba. Bár 1920-ban alternatív üdvözlési megoldásként még a tisztelgést javasolták. A Fox Movietone alábbi rövid némafilmjében egy kis betekintést kaphatunk, hogyan éltek akkoriban a járványsújtotta Amerikában. (Fotó: Flickr/lac-bac)