2020. február közepén nem mindennapi felfedezést tett egy Kawika Singson nevű túrázó a Hawaii-szigeten fekvő Mauna Loa tűzhányóban. A Live Science-en publikált felfedezés szerint a a robbanószerkezetek egy 1935-ös kísérlet maradványai, amikor is az emberek detonációkkal próbálták kordában tartani a tűzhányót.

A Hawaii Vulkánobszervatórium (HVO) szerint az extrém próbálkozás hatékonysága vitatható. Bár a robbantás egy nap alatt lelassította a lávafolyamot, számos kutató mégis úgy véli, hogy ez csupán a véletlen műve.

A Hawaii-szigeten egyébként már 1942-ben próbálkoztak hasonló módszerrel, a most azonosított bombák pedig egy 1935-ös kísérletből származnak. Az eszközök viszonylag kicsik, és feltehetően a cél bemérésénél használták azokat, még a fő robbantásokat megelőzően. A Mauna Loa-i bombázás terve egyébként a HVO alapítójához, Thomas A. Jaggar Jr.-hoz fűződik, aki a tűzhányó többszöri kitörése után rukkolt elő ötletével. 1935 decemberében a helyi lávató megtelt a vulkán északi oldaláról lefolyó lávával, az olvadt kőzetanyag pedig egy közeli település felé kezdett el áramlani. Jaggar abban bízott, hogy a hadsereg segítségével és a folyam elterelésével elkerülhető a katasztrófa.

Számításai végül nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, a lávaszivárgást azonban másnapra sikerült megszüntetni. Jaggar ezután valóságos hősként ünnepelte magát, a kutatók többsége azonban ma már úgy véli, csak a szerencsének köszönhetően kerülték el a tragédiát.

De vajon tényleg megállítható a láva?

Mivel a vulkánkitöréseket követő lávafolyások komoly anyagi károkkal, és bár ritkán, de akár halálesetekkel is járhatnak, a folyamok megállításával már régóta próbálkoznak az érintett területeken élők. Az első feljegyzések 252-ben, az Etna kitörésekor születtek, amikor Catania lakói meglátták a város felé tartó hömpölygő lávát, majd kétségbeesésükben felnyitották Szent Agáta koporsóját, kivették vörös fátylát és azt lengetve próbálták megállítani. A legenda szerint, a város megmenekült, idővel azonban kiderült, a csoda kevés lesz ehhez. Bár azóta voltak próbálkozások, igazán hatékony módszert azóta sem sikerült kidolgozni a láva megállítására. A legsikeresebb kísérlet az izlandi Eldfell vulkán kitöréséhez kapcsolódik, ami 1973-ban Vestmannyeyjar városát fenyegette. A lávát hónapokig hideg tengervízzel hűtötték, ezáltal sikerült eltéríteni a forró lávafolyamot, a kikötő pedig megmenekült a pusztulástól. Az Etna kitörésekor (1983) aztán már más módszerhez folyamodtak; egy kőből épült gátrendszerrel próbálták a lávafolyam útját állni. Hiába a jó szándék, szakértők szerint a legnagyobb baj, hogy még ha sikerül is eltéríteni a lávát, újabb veszélyhelyzetet okozhat, ha másfelé indul.

Kísérletek mesterséges lávafolyammal

Hogy megtalálják a védekezés leghatékonyabb módját, mindenekelőtt alaposabban meg kellene ismerni a láva működését. Közel kerülni az izzó anyaghoz azonban rendkívül kockázatos. Ezért már többen is kísérleteztek mesterséges láva előállításával. A modellekkel többségével az a probléma, hogy túl kicsik egy természetes lávafolyam méreteihez képest. A new yorki Syracuse Egyetem geológusa, Jeffrey Karson és Robert Wysocky szobrász néhány éve megpróbálták létrehozni a világ legnagyobb mesterséges lávafolyamát több száz kilónyi bazaltzúzalékból, amit ezerháromszáz fokra felhevítve a kőzetet.

A kísérletek során tanulmányozták például, hogy a jég milyen hatással van a forró lávára, és azt is próbálták tesztelni, vajon milyen típusú gát lehet a leghatékonyabb a védekezésben. Acéllemezekkel elállták a láva útját, és azt figyelték, vajon hogyan befolyásolja a lemezek szöge a sebességét.

Terveik szerint még az eddigieknél is nagyobb modellt készítenének melynek méretei már valóban közelítenek a természetes képződményekhez. És ki tudja, kísérleteik során talán rálelnek majd a láva megállításának leghatékonyabb módszerére.

(Fotó: Getty Images Hungary)