A (szokásosan) komor hangvételű figyelmeztetés, amelyet az Atomtudósok Közlönyében publikáltak a tegnapi nap folyamán, arra hívja fel a világ lakosságának figyelmét, hogy ideje komolyan venni a bolygót és civilizációt érintő, a fejlődést gátló és lehetséges újabb veszélyeket hordozó tényezőket, amelyek rendszeresen, évente listáznak és értékelnek a közlönyt kiadó szervezet tagjai. A világ (inkább szimbolikus, mintsem valódi) pusztulásáig fennmaradó idő, amelyet a Végítélet Órája szimbolizál, ugyanis már évek óta változatlan: az óra mutatói éjfél előtt 100 másodpercet mutatnak, már 2020 januárja óta.
"Ennek a több veszélyt is hordozó környezetnek a figyelembevételével - a néhány pozitív fejlődést ellensúlyozó aggodalomra okot adó és gyorsuló negatív folyamattal - a Tudományos és Biztonsági Tanács tagjai a világot nem találták biztonságosabb helynek, mint a tavalyi év ugyanezen szakaszában, ezért úgy döntöttek, hogy a Végítélet Óráját újra éjfél előtt 100 másodpercre állítják be."
- írják a közlöny idei jelentésében - "Ez a döntés azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi biztonsági helyzet stabilizálódott volna. Éppen ellenkezőleg, az óra a civilizációnak véget vető apokalipszishez valaha volt legközelebbi pozícióban marad, mivel a világ egy rendkívül veszélyes pillanatban rekedt meg. 2019-ben ezt az új abnormálisnak hívtuk, és sajnálatos módon ez tovább folytatódik."
Az óra történetéről korábbi cikkünkben számoltunk be: a jól ismert szimbólumát a civilizációt fenyegető kockázatoknak az 1940-es években hozták létre az 1945-ben megalakult Chicagói Atomtudósok elnevezésű szervezet tagjai, az egyik atomtudós feleségének, Martyl Langsdorf ötletének alapján, aki úgy gondolta, hogy az óra a bombák kilövése/robbantása előtti visszaszámlálásra való utalással jól illusztrálhatja a tudósok célját, akik az akkori nukleáris kockázatok jelentőségére szerették volna emlékeztetni az országok lakóit. A közlönyt (Bulletin of Atomic Scientists) kiadó kutatóit ugyanis a Manhattan Projekt résztvevői alkották, akik jól ismerték az újfajta fegyverek okozta potenciális veszélyeket.
Az első évben még éjfél előtt hét perccel állt az óra mutatója, az elkövetkező években azonban a nukleáris kockázatok mellé más típusú események is csatlakoztak a fenyegetés szintjét felmérő és kiértékelő listán, például politikai kérdések, a klímaváltozás hatásai, az információs háború, vagy, újabban a járvánnyal kapcsolatos helyzet. A mutatók évről évre közelítenek a képzelt apokalipszishez, bár volt rá példa, hogy pozitív irányba billent a mérleg: 1991-ben, Szovjetunió felbomlása után, éjfél előtt 17 percre állították vissza az órát. Bár a Végítélet Órája, negatív világképe miatt, kapott már kritikákat, időnként akár az mutatók állásáról döntő Board of Sponsors tagjaitól is, de a hagyomány tovább él, mivel a szimbólum és az óraállítás évenkénti szertartása lehetőséget kínál a világ helyzetének felmérésére és az erről való párbeszéd indítására.
Idén tehát 100 másodpercünk maradt éjfélig, ami változatlan szituációt jelent 2020-hoz és 2021-hez képest. Bár 2020-ban még nem a járvány miatt kerültek előbbre az óra mutatói, hanem a klímaváltozás, a kibertérben zajló információs hadviselés, a továbbra is fenyegetést jelentő nukleáris helyzet (főként Iránnal és Észak-Koreával kapcsolatban) és egyéb tényezők miatt, de tavaly és idén már nyilvánvalóan ez is a megfontolást érdemlő faktorok közé került. 2022-ben emellett a negatívumok listáját bővíti:
Azonban a pozitívumok száma is növekedett, ha nem így lenne, az óra mutatói még közelebb kerültek volna éjfélhez, ezek közé tartozik:
Ahogy azt Jack Heinemann, a Canterbury Egyetem genetikusa írja a Conversationön megjelent beszámolójában (ahol J. Robert Oppenheimert idézi), annak idején, az atombomba fejlesztésekor a projekten dolgozó tudósok megismerték a bűn fogalmát a munkájukkal kapcsolatban, és a tudósok felelősségét a technológiai fejlődés működtetésében.
"Ha a bomba volt az oka, hogy a fizikusok megismerték a bűnt, akkor lehetséges, hogy a többi egzisztenciális fenyegetés által, amelyek a technológiai és fogyasztási addikcióink eredményei, ismerik meg mások is ezt.
Végső soron az egymással összeköttetésben álló természete ezeknek a fenyegetéseknek az, amire a Végítélet Órája emlékeztet minket."
(Fotó: Bulletin of Atomic Scientists)