Gyorsan ketyeg a Végítélet Órája
2020 / 01 / 25 / bobak.zsofia
Gyorsan ketyeg a Végítélet Órája
Újra állítottak a Végítélet Órájának mutatóin, már csak száz másodpercünk maradt éjfélig. De mit is jelent ez valójában?

A Végítélet Órájának története 1945-ig nyúlik vissza. Az atombomba bevetése hatalmas sokk volt a világ számára és utóhatásai, a trauma, a paranoia és a félelem attól, amit az emberiségre szabadítottak, pontosabban, amit az emberiség vezetőinek kezébe adtak, maradandó nyomot hagytak a bomba fejlesztésében résztvevő tudósokban.

A szörnyű pusztítás réme akkoriban nagyon is valós volt, és, ahogy a helyzet fokozódott nyugaton és keleten, a világháborút felváltotta a hidegháború, a fenyegetés csak nem akart szűnni.

Szeptember 26.-an megalakult a Chicagói Atomtudósok elnevezésű szervezet, melynek minden, a Manhattan projektben résztvevő kutató tagja lehetett. Megszövegezték alkotmányukat, mely így szólt: ”A szervezet célja, hogy 1. Felfedezzük, tisztázzuk, és kialakítsuk a tudósok véleményét és felelősségét a nukleáris energia által hozott problémákkal kapcsolatosan 2. Informáljuk a lakosságot a teljes megértés érdekében a  nukleáris energia által okozott tudományos, technológiai és szociális problémákkal kapcsolatosan.” Decemberben adták ki első, alacsony költségvetéssel készült, mindössze hat fekete-fehér lapból álló Közlönyüket (Bulletin of the Atomic Scientists of Chicago) Eugene Rabinowitch és Hyman H. Goldsmith, szerkesztésében. A közlemény így kezdődött: “Pearl Harbor megtámadásának negyedik évfordulóján az amerikai közvéleményt nagyobb aggodalommal tölti el a négy évvel ezelőtti katasztrófa felelősségének kielemzése, mint egy jövőbeli, kontinentális méretű Pearl Harbor megakadályozása, mely akár négy év múlva bekövetkezhet.“ A következő Pearl Harbor pedig már az atomháború kezdete lesz. A tudósok, különösen az optimista Rabinowitch, úgy gondolták, hogy nincs áthághatatlan akadálya a nukleáris fegyverkezés elkerülésének, amennyiben az emberek kellő figyelmet szentelnek a problémának.

De mivel tudnák hatásosan felkelteni az érdeklődését az olvasóknak?

Az ötlet Martyl Langsdorf, az egyik atomtudós feleségének fejéből pattant ki, aki a szimbolikus órával a bombák kilövése előtti visszaszámlálást mintázta, csakhogy itt az éjfél a világ teljes annihilációját jelentette. Az, hogy a végítélet előtt már csak hét perce maradt az emberiségnek, csak egy random ötlet volt, egyszerűen így nézett ki jól a címlapon. Lehet, hogy akkoriban maguk a tudósok sem gondolták, hogy a szimbólum ilyen sokáig fennmarad, folyamatosan tükröt tartva elénk a cselekedeteink következményeiről, de a negyvenes években még nem annyira az óra, hanem az atomról való diskurzus volt a lényeges pontja a projektnek. A Nobel-díjas (és nem Nobel díjas, de befolyásos) fizikusokkal például Albert Einsteinnel vagy Szilárd Leóval (a Board of Sponsors tagjaival) megtámogatott szervezet eleinte nem is évente, hanem csak a nagyobb horderejű és potenciális veszélyt jelentő tudományos vagy politikai események idején állította át az órát, figyelemfelkeltés gyanánt.

A legfényesebb 1991-ben volt a helyzet, a Szovjetunió felbomlása olyan optimizmusra adott okot, hogy hirtelen tizenhét perccel kerültünk odébb a apokalipszis eljövetelétől.

Az apokalipszis lovasai viszont megszaporodtak, a kezdeti nukleáris fókuszú aggodalmakhoz csatlakozott a klímaváltozás problémája, majd a globális kommunikáció fejlődésével együtt járó modern fenyegetések: adatvédelmi kiskapuk, kiberbiztonsági hibák, fake newssal terhelt félretájékoztatás. És a negyvenes évek távolinak tűnnek ugyan, de az atombomba réme sem szűnt meg kísérteni. Többek között ezért is döntött úgy a szervezet, hogy ebben az évben még előrébb kell venni az órát, most már száz másodperc van csak hátra éjfélig. A hivatalos közleményben, melyet minden óraállításkor kiadnak, így indokolják a döntést:

“Az emberiség továbbra is két egisztenciális veszéllyel néz szembe - a nukleáris háborúval és a klímaváltozással - melyeknek hatását megsokszorozza az a kibertérben zajló információs hadviselés, mely csökkenti a lehetőségeinket a megfelelő válaszadásra.

A nemzetközi biztonsági helyzet szörnyű állapotát nem csak ezek a fenyegetések létezése magyarázza, hanem az is, hogy a világ vezetői engedték a szituáció kezelése szolgáló nemzetközi politikai infrastruktúra széthullását is[...] A nukleáris programokat érintő politikai konfliktusok Iránban és Észak-Koreában továbbra is megoldatlanok maradtak. Egyesült Államok és Oroszország közti kooperáció a fegyverkezés kontrollálásával kapcsolatban lényegében nem létezik[...] Az elmúlt év ENSZ klímakonferenciáján a nemzetközi delegációk szép beszédeket mondtak, de kevés konkrét tervet hoztak arra vonatkozólag, hogyan csökkentsük a széndioxid-kibocsátás mértékét, mely tönkreteszi Földünk klímáját[...] Az elmúlt évben sok ország kormánya használta a kiberteret hamis információk terjesztésére, hogy elültesse a bizalmatlanság csíráját az intézmények és nemzetek között, aláásva a béke kialakítására tett nemzetközi erőfeszítéseket.”

A helyzet ebben a megvilágításban komolynak tűnik, és vannak, akik szerint a Végítélet Órája, ha nem is túlzó, mindenesetre meglehetősen negatív színben tünteti fel az eseményeket. A Wall Street Journalben közreadott publikációban, Lawrence M. Krauss elméleti fizikus, aki korábban kilenc éven át a Board of Sponsors elnöki tisztjét töltötte be, amellett érvel, hogy ideje az órát nyugdíjállományba helyezni.

“Manapság az óra állítását másfajta aggodalmak vezérlik: a nagyhatalmak fegyverkezési vitái, a világ vezetőinek felelőtlen kijelentései, vagy a széndioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos szabályozások. Ezek mind fontos kérdések, de nem olyanok, melyek a tudósok hatókörébe tartoznának.“

Krauss nem a Bulletin vagy az óra ellen foglal állást, de elképzelése szerint a tudósok másmilyen módszerekkel is hasznos munkát végezhetnének a lakosság tájékoztatása érdekében. A Végítélet Órája mindig is, születése óta reklámfogás volt, megalkotói is annak szánták. Valószínűleg soha nem fog éjfélhez érkezni a mutatója, ha valóban eljönne az apokalipszis senkinek nem lenne ideje órát állítani, mindenesetre a mostani állása, száz másodperc éjfél előtt, nem fest túl hízelgő képet rólunk és rávilágít, hogy a tudományos élet szereplői milyen komolynak ítélik a problémákat. De Rabinowitch optimizmusának szelleme továbbra is kísért, a Közlöny végső célja, hogy informáljon és tettekre sarkalljon.

“ Az elmúlt évek során vitákat és ajánlatokat adtunk ki, melyek megteremtették az alapot ahhoz, hogy elfordíthassuk az óra mutatóit éjféltől. Régebben is megtörtént már ez, ami azt jelenti, hogy bizonyosan megtehetjük újra.

[...] Kérjük, továbbra is hívják fel a vezetőik figyelmét arra, hogy minél hamarabb  cselekedjenek, mintha az életük múlna rajta. Mert az övék, ahogy a miénk is, egész biztos ezen múlik.”

(Fotó: Facebook/BulletinDoomsdayClock)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

 


Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.