Milyen érzés lehet a világ legfejlettebb vadászgépével, az Amerikai Légierő által fejlesztett F–35-ös vadásszal repülni? Mint arról a Jerusalem Post beszámol, a pilóták erről nyilvános webinárokon nyilatkoztak, és igen meglepő dolgok hangzottak el. Azt tudni lehetett, hogy az F–35 képes 9 g-s manőverekre, ám most kiderült, hogy ennek mi az ára a pilóták fizikai terhelése szempontjából. Kiderült az is, hogy miben igazán egyedülálló ez a gép, és mi az a kérdés, amire a pilóták nem voltak hajlandóak válaszolni a gép kapcsán.

Mint a JP írja, az F–35, ez az ötödik generációs harci és hírszerző platform nem csak az USA légierejének, de Izraelnek is a “lándzsa hegye”. Most két pilóta nyilatkozott arról, hogy milyen érzés vezetni ezt a gépet – Tony “Brick” Wilson a gépet fejlesztő Lockheed Martin berepülőpilótája, de korábban szolgált az amerikai Haditengerészetnél, és ő volt az első, aki landolást hajtott végre egy anyahajón egy F–35C-vel. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés a gép manőverezése közben az emberi testre ható, megnövekedett gravitációs erővel megküzdeni, úgy válaszolt, hogy:

“mintha egy 360 kg-os gorilla ülne az ember mellkasán.”

Wilson hozzátette, hogy a repülőgép-repülőgép elleni légiharc (dog fighting) megfelel egy egész testes edzésnek, és végére a pilótákkal fel lehet törölni a padlót lényegében.

Az F–35 elég sok üzemanyagot fogyaszt, de ez függ a küldetéstől, illetve hogy mennyi utánégetőt használnak – jellemzően nem repülnek többet 500-700 tengeri mérföldnél, aztán végrehajtják a küldetést, majd hazatérnek.

A Lockheed-Martin által szervezett webináron a másik megszólaló Monessa “Siren” Balzhiser volt, aki szintén a cég berepülőpilótája, és korábban az amerikai légierőnél szolgált. A brutális, a gravitációs erők jelentette terhelésről ő úgy számolt be, hogy az átlag hullámvasút esetén 4 g a terhelés (ez a földi gravitáció négyszerese). Ez azt jelenti, hogy a testsúly négyszerese terheli a testet – ha tehát valaki mondjuk 70 kg, akkor 280 kg. Az F–35 9 g-s terhelése esetén mindez viszont már 630 kg egy 70 kg-os egyén esetén. Ez iszonyatos nyomás, aminek elviseléséhez rengeteg kiképzésre és ezen felüli speciális kiképzésre van szükség. Némi kiképzés után pedig a pilóták úgy festenek, mintha 100 évesek lennének.

Balzhiser több más géppel is repült már, és szerinte a legfőbb különbség az F–16-oshoz képest, hogy mennyi információt és helyzetismeretet ad át az F–35 a pilótának. Mint elmondta:

“Az F-16 három különálló képernyővel és kijelzővel rendelkezik, amelyek mindegyike egy adott érzékelőhöz van kötve. A pilótáknak így ezen érzékelők fúzióját a fejükben kell végrehajtaniuk, hogy befogadják az információt, gondolkodjanak rajta, és megoldást találjanak. Az F-35 nagy grafikus kijelzője azonban ezt megteszi a pilóták helyett, így gyorsabbá teszi a helyzetfelismerést, mint ami az F–16 esetén lehetséges.”

Wilson szintén hasonlót említett – szerinte mivel nem kell a pilótának fejben számításokat végeznie, így sokkal több tér marad arra, hogy a pilótából taktikus váljon. Mindez kiegészül azzal, hogy az F–35 nemcsak a légi offenzívák és az ellenséges légvédelem elleni „hagyományos küldetésekben”, valamint az ellenséges védelem elnyomásában és megsemmisítésében kiváló, hanem a „felderítési és információgyűjtési” feladatokban is kiemelkedő.

Akadtak specifikus kérdések, amelyekre a pilóták nem válaszoltak. Az egyik ilyen, hogy miként teljesítene az F–35 az oroszok legújabb Sz-400 légelhárító rendszerével szemben.

Az F–35A Lightning II az Egyesült Államok légiereje által kifejlesztett legújabb, ötödik generációs vadászrepülőgép, amelyet olyan elöregedő repülőgépek helyettesítésére terveztek, mint az F–16 Fighting Falcon és az A–10 Thunderbolt II. Továbbfejlesztett képességekkel rendelkezik a fejlett fenyegetett környezetekben való túléléshez, valamint lopakodó, helyzetfelismerést és csökkentett sebezhetőséget biztosít az Egyesült Államok és szövetségesei számára.

Agilis és sokoldalú természetével az F–35A egy nagy teljesítményű többcélú vadászgép, amely 9 g-s manőverekre képes. A gép egyesíti a lopakodást, a szenzorfúziót és a példátlan helyzetfelismerést. Fejlett szenzorcsomagja hatalmas mennyiségű információ összegyűjtését, egyesítését és elosztását teszi lehetővé, így a kezelők előnyt élveznek az ellenfelekkel szemben. Az F–35A tartalmazza az Autonomic Logistics Information System (ALIS) rendszert is, amely biztosítja a repülőgép optimális teljesítményét, karbantartását és támogatását.

Az F–35A fejlett elektronikus érzékelőkkel van felszerelve, beleértve az elektrooptikai elosztott rekeszrendszert (DAS) és az elektrooptikai célzási rendszert (EOTS), amelyek helyzetfelismerést és precíziós célzást biztosítanak. Sisakra szerelt kijelzőrendszere alapvető információkkal látja el a pilótákat a küldetésről. A repülőgép a legmodernebb taktikai adatkapcsolatokkal rendelkezik a biztonságos információmegosztás érdekében a repülés tagjai és más platformok között.

Az F–35A általános jellemzői: a gép együléses konfigurációban érhető el, 15 méter hosszú, a szárnyfesztávolsága 10 méter, 30 tonna a maximális felszálló tömege és 2000 km feletti a hatótávolsága. Különféle belső és külső lőszerekkel lehet felfegyerezni a küldetés követelményeitől függően.

(Kép: Air Force)