Az Ocean Thermal Energy Conversion (OTEC) technológia olyannyira nem újdonság, hogy 140 évvel ezelőtt találta fel Jacques Arsene d'Arsonval francia fizikus – most azonban a környezetvédelem előtérbe kerülésével a Global OTEC Dominique projekt révén újjáélesztenék São Tomé és Príncipe-ben. São Tomé és Príncipe Afrika nyugati partjainál, a Guineai-öbölben, az Egyenlítő mentén található São Tomé, illetve Príncipe szigetét magában foglaló független köztársaság.

A projekt lényege – amint arról az Interesting Engineering egy hosszabb cikkben beszámol, hogy a szigetországok fenntarthaó mód elégítsék ki az energiaszükségletük, amely jelenleg nagyon erősen épít a környezetbarátnak talán kevésbé nevezhető dízelgenerátokora. A dízelgenerátorok előnye, hogy megbízhatóak, ugyanakkor a kibocsátásmentes megközelítés hiánya mellett újabban egy másik probléma is felütötte a fejét velük kapcsolatban – ez pedig a gazdasági fenntarthatóság kérdése.

A Global OTEC projekt az óceán meleg felszíni vize és a hideg mélytengeri vizek közötti természetes hőmérsékleti gradienst kihasználva termeli az áramot folyamatosan a következő módon: egy hűtőközeget a meleg tengervíz segítségével elpárologtatnak – a hűtőközeg a párologtatás miatt a térfogatában kiterjed, ami elegendő energiát szolgáltat ahhoz, hogy meghajtsa a turbinákat. Ezek a turbinák generálják az elektromos energiát. A párolgás során keletkezett gőzt aztán visszaalakítják folyadékká a hideg tengervíz használatával. A folyamat így létrehoz egy fenntartható energiaelőállítási ciklust, mivel a hűtőközeg folyamatosan újrahasznosítható a meleg és hideg tengervíz hőmérséklet-különbségének a kihasználásával.

Történelmileg az OTEC techonlógia első nagy előrelépése akkor történt, amikor Georges Claude szabadalmaztatta ezt a technológiát az 1930-as években, majd ezután további finomításra került sor az 1970-es években, az energiaválság hatására. Mindennek ellenére az OTEC megvalósulását több akadály is hátráltatta sajnos: technológiai problémák, környezetvédelmi aggályok, valamint az, hogy a költséghatékonyság miatt kizárólag egy nagyszabású projekt jöhetett csak szóba. Mostanra, a 21. századra azonban több próbálkozás, például a Lockheed Martin projektjei, bebizonyították, hogy az OTEC egy életképes megújuló energiaforrás.

A Dominique projekt célja így az OTEC-kel kapcsolatos hagyományos kihívások leküzdése, amelyek közül kiemelkedik tehát a környezeti hatás és a magas tőkeigény. Ezek miatt a projekt egy vízen úszó, acéluszályt használ, aminek az az előnye, hogy minimalizálja az említett környezeti károkat, mivel nem szükséges hozzá nagy területeket beavatkozás alá vonni vagy átalakítani a szárazföldön. Ezenkívül az acéltest maximalizálja a helykihasználást is, mivel az uszály kompakt és helytakarékos megoldást biztosít az OTEC erőmű számára.

Mindez egy moduláris megközelítéssel is társul, vagyis az erőművet modulokból építik fel, amelyeket szükség esetén könnyen bővíthetnek vagy módosíthatnak, hogy megfeleljenek az energiaigények változásainak. Ez a rugalmasság lehetővé teszi a projekt számára, hogy skálázható és alkalmazkodó legyen, így könnyen igazítható a jövőbeli energiaszükségletekhez.

A várhatóan 2025-ben induló Global OTEC Dominique projekt jelentősen csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást: egyetlen OTEC platform akár évi 12 ezer tonnát is lefarghat a CO2-kibocsátásból A kis szigetek fejlődő államait (SIDS) célzó kezdeményezés így függetlenítené ezeket az országokat a fosszilis tüzelőanyagoktól, ami a környezeti előnyökön túl társadalmi-gazdasági fejlődést is ígér São Tomé és Príncipe számára azáltal, hogy folyamatos áramellátást biztosít, csökkenti az áramszüneteket, és csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok importjával járó pénzügyi terheket. Ezenkívül az oktatáson és műhelymunkákon keresztül elősegíti a helyi közösség bevonását.​

(Kép: Global OTEC)