A hihetetlen képességű gép hátterében nincs varázslat, inkább mérnöki munka: O.J. Sanchez (Lockheed Martin) szerint „nincs olyan korlátja a gépnek, ami megállítaná”; a hosszú távú jövőt inkább az dönti el, mennyire tudják okosan menedzselni a teljesítményt, és mikor érkezik a valódi utódtechnológia.
A Raptor exporttilalma és a kevés legyártott gép miatt minden darab aranyat ér, ráadásul a Kongresszus korábban leállította a szolgálatból történő kivonását is, mert nincs helyette sorozatban gyártott cseregép. Hogy ez miért történt így, arról itt írtunk hosszabban.
A „Super” lényege az okosabb elektronika lehet: finomított APG-77 AESA radar (gyorsabb, hatékonyabb elektronikus pásztázással), jobb elektronikai önvédelem, Increment-frissítések, több célmegjelölési és csapásmérési opció, valamint újabb levegő–levegő rakéták (AIM-9X, AIM-120D).
A hálózatosodás is kiterjedtebb lett: a frissített gép képes Link 16-os adatokat fogadni, de a sugárzását sokszor inkább visszafogják, nehogy ezzel fedje fel a pozícióját. A legföldhözragadtabb, mégis nagy falat pedig a karbantartás: a diagnosztika és a kényes lopakodó bevonat rendszeres javítása.
(Forrás: 1945, kép: wikimedia commons)
