Ha valamire, akkor az életmentő beavatkozásokra különösen igaz, hogy az idő a legdrágább kincs, hiszen minden másodperc magában hordozza a siker vagy a kudarc lehetőségét. A tudomány jelenlegi állása szerint pedig a testből történő kiemelése után (szállítással, miegymással együtt) nagyjából négy óra áll a sebészek rendelkezésére a szervátültetésre. Hamarosan azonban ezrek köszönhetik majd életüket egy amerikai találmánynak, az ULISSES-nek.

Az új technológiának köszönhetően a négyórás időintervallum huszonnégy órára növekedhet, ami számottevően megnövelheti a sikeres transzplantációk számát.

Az eszközt előzetesen öt sertésszíven tesztelték (mivel az állatok szívfelépítése nagyon közel áll az emberéhez), a kísérlet végén pedig a szervek még egy nap után is életképesek maradtak, míg a sejtelhalásra utaló jelek minimálisak voltak.

"Az ULISSES valódi úttörő, ami ezrek életét megmentheti a jövőben." - mondta Dr. Rafael Veraza, a Texas Egyetem munkatársa a termék bemutatására rendezett seattle-i orvosi konferencián.

Az eszköz egy oxigéntartályból és egy hozzátartozó 'kulacsból' áll: hogy működőképesen tartsák a szerveket, a kutatók megpróbálták tökéletesen lemásolni az emberi szervezetet.

Az artériákon keresztül egy tartósító oldatot engedtek át, majd percenként hatvan oxigénimpulzussal rekonstruálták a szívverést, valamint a testben elfoglalt helyéhez hasonló burokban tartották annak érdekében, nehogy összeomoljon saját nyomása alatt.

Az MI megjósolja, számíthatunk-e egy éven belül infarktusra

Négyszázezer ember egymillió hétszázezer EKG-lelet. Ennyi eredményt futtattak le egy algoritmuson egy nagyszabású pennsylvaniai orvosi vizsgálatban, hogy kimutassák a szívműködésből eredő lehetséges halálesetek számát a következő egy éven belül. A vizsgálat végén a kockázatelemzést összevetették a tényleges mortalitással;

kiderült, hogy az MI pontosabban előrejelezte az életveszélyt az emberi szívspecialistáknál. Ám hogy miből, azt az utólagos elemzések után sem sikerült megfejteni.

Annyi bizonyos, hogy a Brandon Fornwalt vezetésével dolgozó kutatócsapat az MI algoritmusát kétféle adattal tanította be: az egyszerűbb modellben csak az EKG feszültséget mérő nyers adatokat adták meg, míg az összetettebben a páciensek életkorát és nemét is. Az MI pedig mindezek alapján tett valószínűségi előrejelzéseket arra vonatkozóan, kik halnak meg egy éven belül.

Méghozzá elképesztő pontossággal: a tényleges mortalitással összevetve az MI 0.85-ös valószínűséget ért el. A jelenleg használt előrejelzési modellek ehhez képest csak 0,60 és 0,8 közötti becslésekre képesek.

Ezen kívül az MI pontosan megjósolta az életveszélyt olyan esetekben is, ahol a kardiológusok normálisnak látták az EKG-adatokat. Három kardiológus utólag egymástól függetlenül újra kiértékelte az eredményeket, de ekkor sem láttak veszélyre utaló jeleket, melyeket viszont az MI simán beazonosított.

„Úgy tűnik modellünk olyan dolgokat is észrevesz, amiket az emberek egyelőre nem látnak” – mondta Formwalt. Hozzátette: a mesterséges intelligencia csupa olyasmit taníthat nekünk, amit évtizedek óta rosszul értelmezünk.

(Fotó: TPR.org, The Rivard Report)