A Macskaszem-ködöt 1786-ban fedezte fel William Herschel, és azóta az egyik legalaposabban tanulmányozott planetáris köddé lépett elő, aminek rendkívül komplex szerkezete továbbra is lenyűgözi a szakértőket.

A Köd egy úgynevezett planetáris nebula, aminek nevében a planetáris a formájára utal: ezek a csillagködök távolról egy nagyobb bolygóhoz hasonlóan néznek ki, de igazából halott csillagok körül kialakuló gáz-, és porfelhőt takarnak. Ahogy az Európai Űrügynökség írja, ezt a tényt éppen a Macskaszem-köd vizsgálata közben fedezték fel a csillagászok, miközben a fényspektrumát elemezték.

A köd a Földtől körülbelül 4300 fényévre található, és legalább 1000 éves, az űreszközök felvételein pedig jól látható a réteges, különleges szerkezete. Az Euclid és a Hubble Űrteleszkóp képeinek egyesítésével az ESA új módon mutatja be a Macskaszemet - míg az Euclid távolabbi felvételei a planetáris köd környezetét is felfedik, addig a Hubble képein a belső régiók látszanak jobban, amelyek a haldokló csillag pusztulásának folyamatát részleteiben is mutatják.

(Fotó: ESA, NASA, HEIC, The Hubble Heritage Team/STScI/AURA , ESA/Hubble & NASA, ESA Euclid/Euclid Consortium/NASA/Q1-2025, J.-C. Cuillandre & E. Bertin/CEA Paris-Saclay, Z. Tsvetanov)

Ötmillió éve van hátra az egyik legikonikusabb sötét ködnek A Lófej-köd örvénylő csillagközi anyagból áll össze. A nebula körüli anyag egy jó része már eltűnt, de a legsűrűbb részek is erodálnak lassan.