A titok a napéjegyenlőségben és a Nap aktuális aktivitásában rejlik: a március 20-i napéjegyenlőség környékén a nappalok és éjszakák aránya ideális az északi fény feltűnéséhez, miközben a napszél a Föld mágneses mezőjén keresztül könnyebben áramlik.

A tudósok már 1973-ban kimutatták, hogy tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején a sarki fény esélye akár meg is kétszereződhet.

Bár a napfoltok és a Nap intenzitása jelenleg csökkenőben van, a mostani időszak még bőven kínál lehetőséget látványos égi jelenségekre. Az amerikai űrhivatal (NASA) és az Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) jelentései szerint a Nap tizenegy éves ciklusának a végéhez közeledik. E szerint imádott csillagunk 2024 októberében elérhette eme ciklusban az aktivitási maximumát, de a pontos hónap inkább becslés, mivel a Nap aktivitása némileg ingadozik, és a végső statisztikai megerősítés csak évek múlva lehetséges a ciklus végén.

Ha az előrejelzések pontosak, a következő években a sarki fény ritkább és gyengébb lehet. Márciusban azonban még zöldes, lilás és pirosas fényekben izzhat az ég, akár órákon át – feltéve, hogy jókor vagyunk a megfelelő helyen, hogy megcsodálhassuk.

A következő napciklus várhatóan 2029–2032 körül kezdődik, így simán előfordulhat, hogy pár évig nem látunk sarki fényt olyan intenzitásban és mennyiségben, mint idén márciusban.

Ezek is érdekelhetnek:

Amatőr kutatóknak köszönhetjük a valaha azonosított legkülönlegesebb északi fényt A jelenség felfedezésének körülményei ezúttal legalább olyan érdekesek, mint maga a fenomén.

A tudósok sem értik: lehetetlen aurora hasadt a Jupiter egén! A Jupiter sarki fényeihez képest a Földön tapasztalt hasonló jelenség szó szerint eltörpül.

Kvíz: mennyire vagy otthon a tudomány és technológia világában? Relativitáselnélet, Szputnyik–1, Higgs-bozon – a nevek valószínűleg mindenkinek ismerősek, de vajon mennyire tudsz visszaemlékezni a velük kapcsolatos alapvető tényekre?

(Forrás: Live Science)