Itt az augusztus vége, vagyis elvileg lezárult a nyár, érkezik az ősz, bár a pulcsikat még nem kell előtúrni a szekrényből, azért sokan örülhetnek, hogy a rettenetes kánikulák is lassan elhalványulnak talán. Az USA-ban azonban ez az időszak sem csupa pumpkin spice latte, hanem ennek az évszaknak is akadnak egyéb jellegzetességei. Mint azt a Science Alert cikke írja ugyanis, az Egyesült Államok déli részén ilyenkor kezdik meg éves párzási időszakukat a texasi barna tarantulák (Aphonopelma hentzi). A szakértők szerint pedig ez idén is be fog következni – vagyis szép nagy pókok bújnak szépen elő, méghozzá jelentős számban.

A tarantulák jellemzően Texasban, Új-Mexikóban és az arizonai Sonoran-sivatagban élnek, de például a képzeletbeli South Park valós államában – Coloradóban is könnyű őket ilyenkor észrevenni. A cikk megemlíti, hogy bár ezek az állatok nem festenek túl bizalomgerjesztően (tényleg nem), de valójában ezek a pókok kifejezett félénkek. Ez az információ persze nem tudni, mennyire nyugtatja meg azokat, akik éjfélkor pillantják meg őket a konyhacsempén. A barna tarantulák ugyanis a napjuk nagy részét rejtett üregeikben töltik, éjszakánként viszont előmerészkednek, hogy rovarokra és olykor kisebb rágcsálókra vadásszanak.

Augusztus végétől októberig azonban mindez megváltozik: a hím tarantulák elhagyják üregeiket, és több mint egy kilométeres utakat tesznek meg, hogy párzóképes nőstényeket találjanak maguknak. E küldetés során egyébként egy bikább hím tarantula akár több mint száz nősténnyel is párosodhat egyetlen szezonban. Számukra tehát ez egy kifejezetten élményteli időszak.

A sikeres párosodást követően a nőstények megtermékenyített petéket raknak le, amelyekből 45-60 napon belül akár több ezer (!) kis pók kel ki – a jelentős mennyiségű lurkó mindegyikét egyébként gondosan őrizgeti az anyapók. Az arachnofóbiások számára ezeknek a relatíve bitang nagy, baseball-labda méretű pókoknak a látványa korai halloween-i rémálomnak tűnhet. A jó hír azonban az, hogy mivel nagyok, ezért nem túl valószínű, hogy bejutnak az otthonokba vezető szűk réseken.

Arról már beszéltünk, hogy ezek az állatok alapvetően békések, ám ha fenyegetve érzik magukat, megemelik testüket, és agyaraikat megvillantva védekeznek. Ha pedig rosszul reagálunk akkor csúnyán megmarhatnak, ami jelentős fájdalommal jár, míg a védekezésként a ránk sodort szőrszálaik irritálhatják a bőrünkett és a szemünket is.

A cikk megemlíti, hogy mit kell tenni, ha egy szextúrázó tarantula véletlen az otthonunkba téved: ezek alapján az állatokat egy tálka és egy kartonlap segítségével érdemes kitelepíteni az otthonunkból. Mindehhez azért kötélidegekre lesz szükségünk, hogy ne járjunk úgy, mint az a seattle-i úr, aki egy pókkal való kegyetlen csatája közepette végül felgyújtotta a saját házát.

A hím tarantulák élettartama körülbelül 10 év, és ezen idő nagy részét azzal töltik, hogy felkészüljenek erre a rövid, de annál intenzívebb párzási időszakra.

Bizonyos városokban egyébként, például a coloradói La Junta-ban minden szeptemberben “Tarantula Fesztivált” tartanak, amivel kifejezetten megünneplik ezt a természeti jelenséget. A tarantulák populációjára viszont sajnos egyre nagyobb nyomás nehezedik az élőhelyeik csökkenése, valamint az éghajlatváltozás miatt – ezért is fontos, hogy legalább ilyenkor békében élhessék az életük.

Mit lehet ehhez hozzátenni a magunk részéről? A természet csodálatos, de azért jó, hogy nem arrafelé élünk.

(Kép: texasi barna tarantula, forrás: bugguide.net/Charles Schurch Lewallen)