A kutatók eredményeit a Radiocarbon szaklap publikálta, melyben többek között arra is fény derült, hogy a megannyi hamisító trükk közül a legnagyobb kár akkor keletkezik, amikor egy nevenincs, új gyártású whiskyt tizenkilenc-huszadik századi, különleges termékként címkéznek fel és a valós értékéhez képest jóval drágábban értékesítenek. A becsapás részeként a csalók nagy tételben felvásárolnak valódi whiskys palackokat, amiket aztán feltöltenek fiatal, lényegében értéktelen párlattal.

Mindez elindít egy szerencsétlen láncreakciót, hiszen a vevők csalódnak a hamisítványokban, a márka birtokosa emiatt ráadásul nemcsak jelentős bevételtől esik el, jó híre is veszélybe kerül. Utóbbi kiemelt jelentőségű, mert ezáltal a márka piaci értéke szintén csökken. A hamisítók tevékenysége ezen kívül a régiségek árverezésével foglalkozó aukciós házaknak, illetve más kereskedőknek ugyancsak kárt okoz. A vásárlók az antik darabokat ráadásul sokszor nem fogyasztásra, hanem befektetésnek szánják, ugyanis egy palack ára több millió forintra rúghat. Bár eddig is léteztek a hamisítványok felderítésére szolgáló technológiák, úgy mint gázkromatográfiás vizsgálat, izotópvizsgálat, vagy infravörös spektroszkópia, ám ezek pusztán az ital összetételről adnak információt, készítésének idejéről már nem.

Az elmúlt évek során azonban egyre több vizsgálati ágazat visszatekint a múltba, és az 1950-60-as években végrehajtott kísérleti atomrobbantások során keletkezett radioaktív szénizotópok mennyiségén alapuló kormeghatározás módszert alkalmazza a kóklerek kiszűrésénél.

Bár a szénizotópos meghatározáshoz az atomrobbantások kora és az azóta eltelt idő kiszámításában számos nemzetközi mérési adatbázis létezik, azok nem minden esetben alkalmazhatóak. Érdekesség, hogy az eljárást óbor-hamisítók lebuktatására, sőt, ismeretlen korú holttestek születési és halálozási idejének megállapítására is használják.

A skót kutatók kifinomult méréseken alapuló, korrigált adatsorból dolgoztak, melynek segítségével egy-egy évjáraton belül az évszak, vagy akár az eredet régiója is megállapítható.

Mivel az árpát egy, maximum két évig tárolják, aratás után nem lesz belőle rögtön whisky, így előfordul, hogy nemcsak egy évnyi árpatermést használnak fel egy adott lepárlásnál. Plusz a skót whiskyt nem új, hanem használ hordókban érlelik, vagyis még ha csak kis mennyiségben is, de az újonnan érlelt italba belekeveredhet a régebbi. Minden eltérést figyelembe véve végül kifejlesztették a megoldást, mellyel az adott whisky készítésének éve pontosan megállapítható, majd összeállítottak egy adatbázist, melyhez bármilyen whisky vizsgálati eredménye hasonlítható.

Ehhez az északi féltekén végzett atomrobbantások kerültek beszámításra, majd a belőlük származó radioaktív szénizotópok lebomlásának idejével kimutatták, (az árpa mintegy raktározási idejének figyelembe vételével) milyen a radioaktív izotóp aránya az egyes évjáratokban.

Az első kísérletek sikeresen lezajlottak: a kutatók különböző gyártóktól kapott mintákon elvégzett elemzésekkel kimutatták egy 1863-as évjáratúnak címkézett whiskyről, hogy az árpa valójában még 2005-ben még is a skót felföldet gazdagította. Nem ez volt az egyetlen hamis minta, ugyanakkor némelyik ital átment a teszten.

Bár az eljárás pontossága a whisky korával arányosan egyelőre csökken, ám ez a jövőben finomítható, ha az adatbázisba kerülnek a tizenkilencedik század különböző éveiben termett árpákból származó minták vizsgálati eredményei. Ha van öt percünk, érdemes megnézni a BBC fenti videóját, melyben szintén megtudhatjuk, hogyan különböztessük meg a valódi whisky-t a hamistól.

(Fotó: Pixabay)