Az Entek léteznek

Az 1930-as években az író Enteknek, Fapásztoroknak nevezte el a legmagasabb fákat. A Science folyóiratban közölt friss tanulmányból kiderül, hogy ezek a "hosszú életű úttörő" példányok sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a szén megkötéséhez és a biomassza növekedéséhez, mint azt korábban hitték. 

A tanulmány rámutat az erdővédelem és a biodiverzitás fontosságára, mint a globális felmelegedés enyhítésére irányuló stratégia eszközére.

Következtetéseik szerint arra kellene ösztönözni a globális éghajlat-modellezőket is, hogy szakítsanak, az erdőben lévő összes fát lényegében azonos szerepben kezelő módszerrel.

Új megközelítés

"Ez az elemzés azt mutatja, hogy a régi módszer nem elég jó a trópusi erdőkhöz, és bemutatja az előrelépés módját is" - mondta Caroline Farrior, az austini Texas Egyetemének integratív biológiai professzor-asszisztense. "Megmutatjuk, hogy a változatosság a trópusi erdőkben található fafajták növekedésében, túlélési képességeiben és szaporodásában, fontosak az erdő szénmegkötő képességének előrejelzéséhez."

A hosszú életű úttörők - ahogy a szakemberek Tolkien Entjeit hívják - magukban foglalják a mahagóni fákat, a brazil diófákat és a Ceiba pentandra fajtákat , amelyek a lombkorona többi része felett is jól láthatóak, mert gyorsan növekednek (akár az alacsonyabb növények növekedési átlagának kétszeresével) akár több évszázadon keresztül. 

30 év kutatás

A kutatók szerint ez a jelenség, a növekedés és a szaporodás közötti kompromisszum eredménye: a fák úgy képesek több energiát fordítani a biomassza tárolására, hogy kevesebbet fordítanak az utódok létrehozására. A tanulmány több mint 30 év kutatási eredményeire és adataira épül, melyeket a Panama-csatorna közepén fekvő Barro Colorado szigetén, növekedő idősebb erdőkben és fiatalabb, másodlagos esőerdőkben gyűjtöttek.

A tudósok a vizsgálatban szereplő 282 különféle fafajtát öt kategóriába csoportosították a növekedés, a szaporodás és a hosszú élettartam alapján. Ez felfedte a különböző evolúciós stratégiákat követő, erdőként mégis együttműködő  csoportokat:

• a gyorsan növekvő és és elpusztuló „gyors” fajokat,
• a lassan növekvő és magas kort elérő „lassú” fajokat,
• a hosszú ideig élő és hosszú időn keresztül, lassan szaporodó „terméketlen óriásokat”,
• a „termékeny törpéket”
• valamint az alacsony cserjéket és alacsony fákat, amelyek lassan növekednek, fiatalon pusztulnak el, de nagy számú utódot hoznak létre.

E csoportok különféle kombinációinak szimulációjával a tudósok képesek voltak felépíteni egy modellt, amely reprodukálta a közeli fiatal erdők helyreállási dinamikáját - vagyis a modellt a természet történései validálták, visszaigazolták.

Amazonas végveszélyben

A tudás, hogy a fák milyen gyorsan növekednek, mennyi ideig élnek és hány utódot hoznak létre, segíthet a trópusi erdők helyreállításában, amelyeket jelenleg aggasztó mértékben pusztítanak (gondoljunk csak a Brazíliai helyzetre, ahol erdőt és embert válogatás nélkül irtanak a tudományellenes nézeteivel rendre címlapra kerülő Bolsonaro elnöknek köszönhetően). A kutatás során az az idejétmúlt koncepció is megdőlt, hogy az ilyen óriási fák eltűnnek, amikor az erdő “éretté” válik.

“Az eredményeink azt mutatják, hogy a hosszú életű úttörők nem átmeneti jellegűek, hanem nagyon fontos jellemzői a régi erdőknek. Ezek a biomassza körülbelül 40 százalékát képviselik, és nincs jele annak, hogy ez idővel csökkenne”- mondta a cikk vezető szerzője, Nadja Rüger, a Német Integrált Biodiverzitási Kutatási Központ és a lipcsei egyetem kutatója. A különböző erdők mindazonáltal eltérő mintákat mutathatnak, ezen a területen tehát további kutatások szükségesek.

(Forrás: TheGuardian Képek: Unsplash)