Még mielőtt a Disney megvásárolta a Star Wars jogait, az elfogadott mitológia úgy festett, hogy a fikció legikonikusabb fegyver típusának, a fénykardnak is akadt egy fejlesztéstörténete – ebben pedig a fénykardot megelőzte a protopenge (protosaber), ami nem is annyira harci célokat szolgált, mint inkább egyfajta ünnepi dísz-eszköz volt. A protopenge és a fénykard közötti legnagyobb különbség pedig, hogy az előbbi még egy külső tápegységgel rendelkezett. Habár a “tudományos konszenzus” – hogy így fogalmazzunk (erről itt írtunk részletesebben) – az ügyben az, hogy fénykard, legalábbis a filmekben látott formában sosem készülhet, ez szerencsére nem akadályoz meg pár “áldott őrültet” abban, hogy mégis megpróbálkozzanak a lehetetlennel. Közülük is kiemelkedik a jelentősebb erőforrásokkal rendelkező Hacksmith műhely, amely a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült az első protopenge kifejlesztésével. Az elsőt további kettő penge követte, és most elérkeztünk a következő evolúciós állomáshoz: a drótnélküli fegyverhez. Ez még mindig nem a klasszikus fénykard, hanem a “markolat” hossza miatt helyesebb fénylándzsáról beszélni – ám az érdekesség az, hogy az eredeti Star Wars mitológiában is a lándzsa volt a következő állomás a protopenge után. A lándzsa energiaforrása a beépített tartályokban raktározott oxigén – ezekkel három percig üzemeltethető egyhuzamban, és természetesen újratölthető. A következő lépés ezen energiaforrás miniatűrizálása annyira, hogy egy kisebb markolatban is elférjen – ekkor elérünk valamihez, ami már jobban emlékeztet az igazi fénykardra. (Aki az előzményekre és hirdetésekre nem kíváncsi, csak az eszközre működés közben, az ugorjon a videóban 7 perc 20 másodpercre!)