A tanulmány az egyik legnagyobb azok közül, ami a COVID-járvány kapcsán az Egyesült Államokban készült: összesen 2600 beteg kórházi kezelését vizsgálták 12 kórházban New Yorkban és Long Islanden március 1. és április 4. között.

Összesen 553-an haltak meg, ez a vizsgált páciensek 21 százaléka. Ugyanakkor a súlyos állapotú betegek (ez a vizsgáltak 12 százaléka), akiket lélegeztetőgépre kellett rakni, körében a halálozási ráta jóval magasabb: az említett 88 százalék életét nem sikerült megmenteni. Még rosszabb az arány az idősebb betegeknél: a 65 év feletti, légzéstámogatásra szoruló páciensek mindössze 3 százaléka került le a gépről élve.

A koronavírussal kapcsolatos statisztikák itt is megállják a helyük: a férfiak nagyobb számban haltak meg, mint a nők.

A kutatók még azt is leírták, hogy milyen előzetes betegségek megléte súlyosbíthatja a COVID-19-cel kezelt betegek állapotát: magas vérnyomás (a vizsgált betegek 57 százaléka), jelentős túlsúly (vizsgált betegek 41 százaléka) és cukorbetegség (vizsgált betegek 34 százaléka). A tanulmány szerzői megemlítik azt is, hogy az általuk közölt adatok egyezést mutatnak több másik, kisebb, amerikai esetekkel kapcsolatos tanulmány eredményeivel.

Mivel a koronavírus-fertőzésre egyelőre nincs bizonyítottan hatásos gyógyszer, ezért a súlyos állapotú betegeknél a fenntartó terápia jön szóba, ennek egyik legradikálisabb foka a gépi lélegeztetés. Ugyanakkor egyre több tanulmány születik arról, hogy azok közül, akik gépre kerülnek, kevesen élik csak túl a betegséget.

Az orvosok egy része ezért megkérdőjelezi ezeknek a készülékeknek a használatát a COVID-betegek terápiájában, és amikor csak lehet, próbálják elkerülni a gépi lélegeztetést.

Vagyis a gépi lélegeztetés okozta szövődmények elkerülése érdekében az intenzív osztályokon elkezdték bevezetni, hogy csak akkor teszik lélegeztetőgépre a beteget, ha ez egészen biztosan elkerülhetetlen – nyilatkozta dr. Udit Chaddha, egy New York-i kórházban praktizáló pulmonológus.

Dr. Chadda szerint a járvány kezdetén inkább az volt a tendencia, hogy gyorsan gépre rakták a pácienst, mivel nagyon gyorsan romlott az állapotuk. Most viszont inkább kivárnak, és engedik akár azt is, hogy a beteg kicsivel több ideig maradjon oxigénhiányos állapotban. Ilyenkor inkább adnak neki oxigént, de nem vetik be egyből az invazív (a légzőszervvel zárt rendszert alkotó) lélegeztetőgépet.

Csak akkor kerül sor az intubálásra (ez a beavatkozás az első lépés gépi vagy bármely más mesterséges lélegeztetés esetén), amennyiben a beteg állapota ezt teljesen biztosan indokolja. Akkor, amikor a lélegeztőgép maradt a kizárólagos megoldás.

Dr. Hassan Khouli, ohiói orvos mindezt némileg máshogy látja: szerinte a betegek azért halnak meg, mert már eleve olyan rossz az állapotuk, hogy gépi légzéstámogatásra szorulnak. Ám ez a végsőkig legyengült állapot az orvos szerint az esetek többségben nem a gép rovására írható, hanem a betegség okozza.

Vagyis tény, hogy sok beteg meghal a lélegeztetőgépen, de nem a gép miatt.

A lélegeztetőgépeknek egyébként vannak mellékhatásai (mint amúgy bármely orvosi beavatkozásnak). Az egyik ilyen a légzőizmok ellustulása, ami abból adódik, hogy a légzőmozgást innentől a gép végzi a beteg helyett. A gép nem megfelelő beállítása pedig akár tüdőkárosodást is okozhat. Idesorolható még a különféle fertőzések kockázata, sőt akár a pszichológiai szövődmények – a lélegeztetőgéppel kezelt betegek negyedénél fejlődik ki poszttraumás stressz szindróma, a fele az ilyen pácienseknek pedig depressziós lesz dr. Chadda szerint.

Az orvos hozzáteszi: minél tovább marad valaki a gépen, annál nagyobb az említett szövődmények kialakulásának a veszélye.

A lapunk által megkérdezett aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos szerint Magyarországon eddig is csak a legindokoltabb esetben vetették be a lélegeztetőgépet éppen a fenti okok miatt.

Ilyen legvégső eset lehet a gyakorlatban a szaturáció jelentős zuhanása spontán légzés mellett, abban az esetben, ha a betegen a maszkon keresztül adott oxigén sem segít. Szakértőnk megerősítette azt is, hogy idős és krónikus betegeket nagyon ritkán sikerül életben levenni a gépről.

Ennek oka, hogy ezek a páciensek ekkor már olyan súlyos állapotban vannak, hogy nem tudnak regenerálódni, és például a légzőizmaik menthetetlenül ellustultak, hiába is épülnek fel akár az alapbetegségükből.

A fenti tanulmány halálozási aránya egyébként nem végleges, mivel az adatok csak azoktól a betegektől származtak, akik esetén a betegség végkimenetele ismert: elhunytak vagy gyógyultan elhagyták a kórházat. Azok a betegek azonban nincsenek benne, akik továbbra is ápolásra szorulnak a vizsgált intézményekben.

Ez azt jelenti, hogy a fentebb említett időszakban felvett 5700 betegből csak 2634-et vizsgáltak.

(Képek: Flickr/Quinn Dombrowski/New York National Guard/Badly Drawn Dad/exam talk)