A Nordita kutatói több mint 106 000 rövid fényfelvillanást elemeztek, és szokatlan egybeeséseket találtak. A Stockholm Egyetem és a Vanderbilt Egyetem kutatói az eredményekről két tanulmányban számoltak be.

A VASCO-projekt egyszeri, a felvételeken felbukkanó és eltűnő, „csillagszerű” pontokat kutat.

„Ma már tudjuk, hogy a rövid felvillanások gyakran a Föld körül keringő, lapos és erősen fényvisszaverő tárgyak napfényvillanásai. Csakhogy ezek a lemezek még a műholdak kora előtt készültek” – mondja Beatriz Villarroel.

A felvillanások 68%-kal valószínűbbek voltak az atomfegyverkísérletek utáni napon, mint olyan napokon, amikor nem történt kísérlet. Ráadásul azokon a napokon, amelyekről UFO- vagy UAP-észlelésről is készült beszámoló, átlagosan 8,5%-kal több felvillanás azonosítható a történelmi felvételeken. Amikor pedig UAP-észlelést is jelentettek, és kísérletek is történtek, a hatás összeadódott: több mint kétszer annyi fényfelvillanást figyeltek meg, mint olyan napokon, amikor egyik sem történt.

„A kapcsolat erőssége és az időzítés – épp a teszt utáni nap – meglepő volt” – teszi hozzá Stephen Bruehl.

A másik munka 1957 előtti, esetleges Föld körüli mesterséges tárgyak nyomait kereste; például 1952. július 27-én több felvillanás egy vonalban jelent meg – ugyanazon az estén, amikor Washingtonban számos UAP-észlelést jelentettek.

Úgy tűnik, hogy a korábban „zajnak” hitt pöttyök egy része valós nyom lehet – érdemes tovább vizsgálódni ebbe az irányba.