A NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) jelentése szerint az ózonlyuk 2025-ben a régebbi értékekhez képest méretcsökkenést mutatott, bár nem a tavalyi évvel összehasonlítva, mivel 2024-ben nagyjából ugyanekkora volt: a korábbi évekhez viszonyítva ez az 5. legkisebb mérete, amióta a Montreáli Jegyzőkönyv 1992-ben elkezdte éreztetni a hatásait. A jegyzőkönyv 1987-ben lépett életbe azzal a céllal, hogy az ózonréteget súlyosan károsító freongázok előállítását és fogyasztását csökkentsék, és ezzel elkezdődhessen a Föld védelme szempontjából rendkívül fontos ózonréteg regenerálódása és az ózonlyuk méretének csökkenése.

“A Föld ózonban gazdag rétege egyfajta planetáris napvédőként működik, amely segít megóvni az életet a Nap káros ultraibolya (UV) sugárzásától.

Ez a réteg a sztratoszférában található, nagyjából 11 és 50 kilométer közötti magasságban a Föld felszíne felett. Ha csökken az ózon mennyisége, több UV-sugárzás éri el a felszínt, ami a növények károsodását, valamint a bőrrák és a szürkehályog gyakoribb előfordulását okozhatja, más kedvezőtlen egészségügyi hatások mellett.” - írja a NOAA.

Az ózonlyuk mérete nem állandó, hanem minden év folyamán változik és napról napra is ingadozik, a legnagyobb kiterjedését pedig szeptember-október környékén éri el. 2025-ben a szeptember 2-tól október 13-ig tartó csúcsidőszakban átlagban 18,71 millió négyzetkilométeres volt az ózonlyuk,

a legnagyobb napi kiterjedését szeptember 9-én érte el 22,86 millió négyzetkilométeres kiterjedéssel.

Tavaly szeptember 28-án érte el legnagyobb napi kiterjedését, ekkor az Antarktisz felett mintegy 22,4 millió négyzetkilométeres körzetben detektálták a lyukat.

Az ózonlyuk valójában nem egy lyuk, vagyis nem egy teljes mértékben ózonhiányos régió, hanem arra a területre utal a sztratoszférában, ahol 220 Dobson-egység (DU) alatti ózonsűrűséget mérnek. Ennek a régiónak a kiterjedése minden évben változik, ősszel a legnagyobb, majd elkezd zsugorodni, de egyelőre minden ősszel visszatér az elmúlt évek javulása ellenére is. Minél kisebb tehát a Dobson-egység értéke, annál rosszabb a helyzet az ózonlyuk vastagsága szempontjából. A 2024-es legalacsonyabb érték 109 DU volt az Antarktisz felett, idén 147 Dobson-egységig csökkent október 6-án.

Az ózonlyuk méretének csökkenése és az ózonréteg vastagodása nagyon lassan, de valamelyest javuló tendenciát mutat, viszont nagy az ingadozás - 2002-ben például meglepően kicsire nőtt az ózonlyuk, "csak" 15 millió négyzetkilométert ért el szeptemberben, és két részre szakadt.

"A kutatók hangsúlyozták, hogy a kisebb ózonlyuk az idei sztratoszferikus időjárási minták sajátosságainak köszönhető, és hogy egyetlen év szokatlan mintázata még nem jelent hosszú távú trendet.

Hozzátették továbbá, hogy az adatok nem bizonyítják egyértelműen az ózonréteg regenerálódását." - írta a NASA Earth Observatory abban az évben. A kutatóknak a hosszú távú trendekkel kapcsolatban igaza lett, hiszen az ózonlyuk nagysága visszatért, sőt már a következő évben, 2003-ban rekordot döntött, majd 2006-ban újra (28 millió négyzetkilométeres legnagyobb kiterjedéssel), de mindkét évben a különösen alacsony hőmérséklettel magyarázták az extrém értékeket a szakértők - a hideg ugyanis nagy szerepet játszik az ózonréteg változásában. A Montreáli Jegyzőkönyv életbe lépése óta eltelt időben a káros vegyületek mennyisége jelentősen csökkent, de hatásuk még sokáig érezhető, a jegyzőkönyvet a szakértők mégis a valaha volt legsikeresebb környezetvédelmi egyezségként említik.

(Fotó: Buddy_Nath/Pixabay, NASA Earth Observatory)

Az ózonlyuk még mindig nagyobb, mint az Egyesült Államok és Kína együttvéve A Montreáli Jegyzőkönyv megtette a hatását, de a helyzet még nem tökéletes. Az ózonlyuk az előrejelzések szerint 42 év alatt jöhet helyre.