A Honda 2050-re tervezi elérni a karbonsemlegességet a teljes gyártási ciklusa tekintetében, ennek érdekében három fontos fejlesztési irányt határozott meg: rövid távú közlekedéshez a napenergiára és más megújuló energiaforrásokra alapozott elektromos mobilitást, hosszabb távra a hidrogénes meghajtást, repülőgépekhez és hajókhoz pedig a légköri szén-dioxid kivonásával készült bioüzemanyagok használatát.

Ez utóbbi előállítása azonban nehézségekbe ütközhet, ahhoz ugyanis, hogy valóban zöld megoldást nyújtson, már a bioetanolhoz szükséges növények termesztésének és feldolgozásának folyamatait is környezetbarát módon kellene megvalósítani, de ez nem mindig elérhető opció. A bioetanol használatának előnyeit ellensúlyozza többek között az a környezeti terhelés, amit a nagy termőterületeket igénylő alapanyagok (például cukornád) termelése okoz, ezért az egyik leghatékonyabb megoldást az jelenthetné, ha kietlen, hagyományos növénytermesztésre alkalmatlan helyszíneken lehetne előállítani a szükséges terményeket. Sivatagi, szélsőséges klímájú vagy más szempontból célszerűtlennek tűnő régiókban viszont nehezen élnek meg a növények, de a huszonegyedik században ez már nem feltétlenül jelent gondot, lehetséges ugyanis a megszokottnál jóval robosztusabb verziókat előállítani a laboratóriumban.

A Honda a bioüzemanyag fő összetevőjének az algát választotta, egyszerű működése és szén-dioxid megkötő képessége miatt, valamint azért is, mert az algából többféle terméket lehet előállítani - a belőle származó fehérje lehet élelmiszerek, kozmetikumok és gyógyszerek alkotórésze. A mikroalga nap, víz és tápanyagok jelenlétében gyorsan szaporodik és nem szükséges a termesztéséhez termőföld, ehelyett speciális tartópanelekbe helyezve bárhol tenyészthető. Ahhoz, hogy az élőlények kellően ellenállóak legyenek és kibírják az extrémebb körülmények prezentálta kihívásokat is, a Honda kutatói a Chlamydomonas algafajtából hoztak létre egy különleges mutációt, ami a szennyezőanyagok jelenlétét jobban tolerálja a szokásosnál, így strapabíróbb és gyorsabban is növekedik elődjénél. A DREAMO névre keresztelt organizmus a baktériumokat és a hideget is jobban elviseli és naponta körülbelül 32-szeresére képes megnőni.

A mikroalga szerkezete méghozzá igény szerint módosítható: amennyiben az alkotórészeinek más arányú összetételére van szükség a célproduktum előállításához, akkor a tenyésztéshez használt folyadék elemeinek változtatásával más-más DREAMO-t lehet létrehozni: olyat, ami több fehérjét tartalmaz (amennyiben élelmiszeralapanyagnak használják fel) vagy olyat, amelyben nagyobb a szénhidrátok aránya (a bioetanol gyártásához). A Honda természetesen elsősorban ez utóbbi termékre fókuszál, ezért az alga struktúráját kifejezetten az etanol elkészítésének szem előtt tartásával tervezték meg, vagyis olyan vékony falú sejteket tartalmazó algát alkottak, aminek feldolgozási folyamata lényegesen egyszerűbb, mint a vastagabb sejtfalakkal rendelkező organizmusok esetében.

A DREAMO-kat a tenyésztés során a napelemekhez hasonló szerkezetű és állítható panelekbe helyezik, amelynek helyzetét a napsugarak beesési szöge alapján változtatják időről-időre, miközben szén-dioxidot keringetnek benne. A vízréteggel szigetelt platformok lehetővé teszik, hogy télen akár mínusz fokokban is lehessen az algákat növeszteni külső telephelyeken, az organizmusok ellenálló jellegének köszönhetően pedig a tápanyagokat tartalmazó folyadék bonyolult tisztítási procedúrák nélkül is újrahasznosítható 12 alkalommal is. Ezek a sajátosságok mind a hatékonyabb előállítást segítik, aminek eredményeképpen az alga már nem drága alapanyagot, hanem megfizethető alternatívát jelent a nádcukor vagy más etanol-források mellett.

A DREAMO projekt egyelőre még a tesztelési és vizsgálati fázisban tart, de a Honda hamarosan a japán és délkelet-ázsiai gyárainak területén megkezdi a hitelesítési eljárásokat, hogy bizonyítást nyerjen a módszer működőképessége a laboratóriumi körülményeken kívül is.

(Fotó: Honda)