2010 óta a 3D nyomtatási technológia egyre népszerűbbé vált, ami növelte az igényt a 3D nyomtatással készült tárgyak vízjelzéses technológiája iránt is. A Nara Tudományos és Technológiai Intézet (NAIST) tudósai, Ph.D. Arnaud Delmotte hallgató, Yasuhiro Mukaigawa professzor, Takuya Funatomi docens, Hiroyuki Kubo és Kenichiro Tanaka asszisztensek most egy új módszert fejlesztettek ki, amellyel beágyazható az információ egy 3D-s nyomtatott objektumba, és azt egy kereskedelemben kapható dokumentum-szkenner segítségével vissza is nyerhetjük. A technológia segítségével beágyazható például a sorozatszám, az objektum alakjának módosítása nélkül.
Amint a tudósok megjegyezték, új módszerük felhasználható például FDM (fused deposition modeling) 3D nyomtatókban, és úgy működik, hogy a nyomtatott réteg vastagságát módosítják a nyomtatott tárgy felületének kisebb sávjain. Javasolt módszerük szerint kiválasztanak vertikálisan szomszédos rétegpárokat, és vastagság-egyensúlyukat a beágyazandó információk szerint módosítják.
Ez a vastagság-egyensúly módosítás csekély hatással van a tárgy külalakjára. A tárgy külső felületének gyengítését elkerülendő, a vertikálisan szomszédos kiválasztott rétegpároknak, csupán a vastagság-aránya módosul, miközben a kétrétegű vastagság-összeg változatlan marad. Mivel a standard rétegvastagság körülbelül 0,2 mm, az információ egy viszonylag kis területen beágyazható, több millimétertől néhány centiméterig terjedve.
Többféle 3D nyomtatási eljárás létezik, az FDM (Fused Deposition Modeling) technológiával működő nyomtató lényege, hogy tinta helyett műanyag szálat (ún. filamentet) használ, amelyet a nyomtatófej megolvaszt, majd rétegenként haladva építi fel belőle a tárgyat egy speciális tálcán.
FDM (fused deposition modeling) 3D nyomtatás
Ha a beágyazott információ leolvasására van szükség, akkor az anyag vastagságának mérése is elengedhetetlenné válik. Ezzel az új módszerrel könnyedén elvégezhető ezt a feladat, csak egy általános dokumentum-szkennerre van szükség hozzá. Az FDM nyomtatási folyamat rétegzett végterméket hoz létre, melynek rétegei láthatóak a dokumentum-szkenner által alkotott képeken. Ezek rétegvastagságok mérhetőek, így lehetővé válik az információ kinyerése. A tudósok megjegyezték:
„Ezzel a módszerrel számos különböző típusú információt lehet beágyazni, például egy URL-t, amely összekapcsolható a webszolgáltatással, egyedi azonosítót, fel lehet használni a termék nyomonkövetésére és persze a nyomtató azonosítóját és a nyomtatás dátumát is felvihetjük a tárgyra.”
A kutatás eredményeit az IEEE Transactions on Multimedia (TMM) nemzetközi tudományos folyóiratban tették közzé még decemberben.
(Forrás: TechExplorist Képek: Unsplash)
[/keretes_doboz]