Talán sokszor fel sem fogjuk, hogy a bolygónk mennyire törékeny abból a szempontból, hogy képes legyen az ember számára megfelelő környezetet fenntartani. Ez akkor is így van, ha a klímaváltozás és a környezetvédelem mára a legfontosabb beszédtémák lettek. Ugyanakkor a bolygónk az űrben száguld, ahol, mint Piroskára a nagy sötét erdőben, úgy leselkedik megannyi veszély. És ezt a veszélyt sokszor maguk a csillagok jelentik. A csillagok, amelyek a tiszta éjszakákon távolinak tűnhetnek, és alig kapcsolódnak a mindennapi életünkhöz – ám új kutatások szerint komoly fenyegetést jelenthetnek a földi életre. Mint kiderült ugyanis, a szupernóvák, ezek a Napnál nagyobb tömegű csillagok végső, irgalmatlan erejű robbanásai, olyan nagy mennyiségű és nagy energiájú sugárzást bocsáthatnak ki, beleértve a röntgen- és gamma-sugárzást, amelyek már károsak lehetnek a közeli bolygók felszíni életére is.

Mint azt a Space.com írja, egy nemrégiben publikált tanulmány azonosította az új veszélyt: a szupernóva egy olyan speciális típusát, amelyet „röntgenszupernóvának” neveznek. Ezek a szupernóvák akkor keletkeznek, amikor egy haldokló csillagot vastag anyagkorong vesz körül. A kezdeti robbanást követően lökéshullám képződik és becsapódik ebbe a korongba, amelyet így rendkívül magas hőmérsékletre melegít fel, és végül nagy mennyiségű röntgensugárzást bocsát ki. Ez a sugárzás nagy távolságokra terjedhet, és akár egy bolygó ózonrétegének a felét is lebonthatja, ami potenciálisan masszív kihalást indíthat be.

A veszély ráadásul ezzel még nem ér véget. A kozmikus sugarak, amelyek közel fénysebességű szubatomi részecskék, szintén megjelenhetnek egy ilyen szupernóva-robbanás során. Ezek nem csak a bolygó ózonrétegére jelentenek veszélyt, de halálos sugárzásba burkolhatják a planéta immár védtelen felszínét. Ez a folyamat pedig több száz vagy több ezer évig is eltarthat, így kevés idő marad a bioszféra regenerálódására és a védőréteg behegedésére.

Kérdés persze, hogy mindez mennyire csak elméleti fenyegetés a bolygónk számára. A kutatások szerint sajnos nagyon is gyakorlati veszélyforrásról beszélünk: a kutatók mind a holdregolit, mind pedig a mélytengeri elemzések során jelentős mennyiségű vas-60-at találtak, amely a vas radioaktív izotópja, és ilyen csak a szupernóvákban keletkezik. Ez arra utal, hogy a Földet még néhány millió évvel ezelőtt is elérte egy szupernóva kilökődése. Teljesen más kérdés, hogy mennyire aktuális, hogy egy szupernóva lesöpri a földi életet a kedvenc planétánkról. A csillagászok szerint szerencsére ez utóbbira már nincs túl sok esély, mivel a közvetlen közelünkben nem található ismert szupernóvajelölt. A mostani kutatás azonban fontos abból a szempontból is, hogy további korlátokat jelöl ki a „galaktikus lakható zónák” számára, vagyis az egyes galaxisok azon régiójának, ahol a feltételek megfelelőek az élethez.

Azonban ne legyünk teljesen igazságtalanok szegény szupernóvákkal, mivel akad ezeknek néhány pozitív hatása is. Például új elemeket hozhatnak létre, és szétterjeszthetik ezeket az univerzumban – és ezeket közt ráadásul olyan, az élethez nélkülözhetetlen elemek is előfordulnak, mint például a szén és az oxigén. A szupernóvák ráadásul új csillagok és bolygók kialakulásának a feltételeit is megteremthetik.

Ettől független a szupernóvák potenciális veszélyeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ezek tanulmányozása is fontos, hiszen ki tudja, milyen egyéb fenyegetéseket jelenthetnek a földi és akár az azon túli életre nézve? Ezen kívül megállapíthatjuk azt is, hogy mennyire becses ez a Föld, ahol a kozmikus fenyegetések elől relatíve biztonságban vagyunk, így katasztrófát rövidtávon a leginkább csak mi magunk hozhatunk a saját fejünkre.

(Kép: Pixabay/Terranaut)