Justin Viktor

A San Diegó-i állatkertben 30 éve nem született törpe víziló, bár máshol szerencsére igen, tekintve, hogy a faj veszélyeztetett. A 4 éves anya, Mabel, április 9-én adott életet az újszülött borjúnak, az állatkert pedig május 15-én, a veszélyeztetett fajok világnapján jelentette be megérkeztét. A törpe vízilovak a veszélyeztetett fajok Vörös listáján szerepelnek, amit a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület készített. Abban a négy afrikai országban, ahol őshonosak, Libériában, Guineában, Sierra Leonéban és Elefántcsontparton mára már kevesebb mint 2500 ilyen emlős maradt életben a vadonban. A szabadban a vizek közelében élnek, hogy nedvesen tarthassák bőrüket és szabályozhassák a testük hőmérsékletét. A növényevőket csak a 19. század végén fedezték fel, azelőtt holmi mesebeli állatnak, legendának tartották. A faj fogságban szerencsére jól szaporodik, míg a vadonban húsáért még ma is rendszeresen vadásznak rá az orvvadászok. Csupán fele olyan magas, mint a nílusi víziló, testtömege pedig negyede annak, marmagassága 75–100, hossza 150–175 centiméter, súlya 180–275 kilogramm. Ahogyan a nílusi víziló, a törpe víziló is rendelkezik egy különleges testnedvvel, ami a vérhez hasonló, de nem az, hanem egy vörös színű bőrvédő váladék. Az erősen lúgos anyag a feltételezések szerint fertőtlenítő (antiszeptikus) és fényvédő hatású. (Kép: San Diego Zoo)