Az űrhotelek rövid története

Az eddig bejelentett hotelek többsége amúgy sem tűnik megvalósíthatatlannak. Az Orion Spam nevű vállalat például a tervek szerint 2021. vége felé pályára állított, és 2022-ben már vendégek fogadására képes luxus űrállomása, az Aurora Station, egy visszafogottabb négyzetméterszámmal megáldott, pesti albérlettel is csak nehezen veszi majd fel a versenyt. Elvileg hat személy tartózkodhat rajta (négy vendég és a két fős személyzet), de nyilván csak úgy, ha az illetők nem ficánkolnak túl sokat.

Az Orion Spam CEO-ja, Frank Bunger szerint ez lesz az első, megfizethető, luxus űrhotel. Persze a „megfizethető” eléggé relatívan értendő, szóval egyelőre senki se kapjon a Szép kártyája után. Tizenkét nap az Aurórán kilenc millió dollárba kerül, ami persze jóval olcsóbb annál, amit eddig a Nemzetközi Űrállomáson csippantottak le bankkártyáról (húsztól negyven millióig terjedt a tarifa, persze továbbra is dollárban).

Az Aurórán kívül még többek között az Axion Space is kilő egy állomást 2020-ban, a Bigelow Aerospace pedig Hold körüli pályára állítana egyet. Ez utóbbiak annyiban hasonlítanak egymásra, hogy nem kizárólag hotelként funkcionálnának, hanem a kutatási tevékenységet is segítenék különböző módokon.

A Von Braun

A Von Braun újdonsága, hogy úgy viszonyul a fentiekhez, mint egy tizenharmadik kerületi Airbnb-lyuk a Four Seasons-höz. A The Gateway Foundation által tervezett építmény ugyanis pont úgy néz ki, mint ami az „űrhotel” szóról elsőként beugrik az embernek.

A rulettkerék alakú építmény nem véletlenül ismerős a klasszikus fantasztikus regények borítóiról, de akár a 2001: Űrodüsszeia című Kubrick filmből. A hotel alapötlete a névadó Wernher von Braunig vezethető vissza, aki előbb a náci Németország, majd az Egyesült Államok számára kutatta az űrrepülés lehetőségét. A saját tengelye körül forgó szerkezet így végső soron a német tudós találmánya.

A forgás szerepe a mesterséges gravitáció kialakítása és fenntartása, hogy a fedélzeten a négyszáz vendég minél kényelmesebben tölthesse az idejét. Igen, nem tévedés, négyszáz vendégről van szó, ami ugye hatalmas ugrás az eddigi „kevésbé ambiciózus” állomások néhány látogatójához képest. Ennek megfelelően a Von Braunra a tervezői nem is mint szállodára, hanem mint az első űrkikötőre hivatkoznak, amelyen mozi, bár és egyéb szórakoztatásra, sportolásra, illetve a súlytalanság megtapasztalására alkalmas intézmények kapnának helyet.

Dátumok és kételyek

A tervek szerint az állomás 2025-re már alapszerkezetét és legfontosabb funkcióit tekintve készen lesz, 2027-re pedig teljesen működőképes állapotba kerül. Timothy Alatorre, a Von Braun vezető építésze elismerte ugyanakkor, hogy a világűr szélsőséges körülményei nem várt akadályokat is okozhatnak, így ezek a dátumok akár későbbre is csúszhatnak.

Természetesen elég sok a felhúzott szemöldök a terv körül. Maga a méret önmagában is némi kétkedésre ad okot, de Alatorre szerint a SpaceX és más kereskedelmi űrjáratok olcsóbbá és könnyebbé tették a hasonló vállalkozásokat.

Ugyanakkor még az sem egyértelmű, hogy mi történik, ha az állomás valóban működni kezd. Négyszáz vendég önmagában nagyon sok, de ehhez még őket ellátó személyzetre is szükség van, ami azt jelentené, hogy hirtelen rengeteg, a legkülönbözőbb egészségi állapotú ember kerülne a világűrbe, és tartózkodna ott hosszabban. Holott már az alaposan kiképzett és felkészített űrhajósokon végzett megfigyelések alapján is az űrrepülésnek és a mikrogravitációs környezetnek rengeteg különböző élettani hatása lehet.

Végül pedig egyesek szerint a Von Braun név történelmileg elég terhelt (mivel a feltaláló nem csak a náci párt tagja volt, de SS tiszt is amellett), ám a főépítész szerint mivel Wernher von Braun csak amolyan tessék-lássék módon volt náci, ezzel nincs is igazából probléma.

(Kép: The Gateway Foundation)