A Bakonyban található dinoszaurusz-lelőhelyen, Iharkúton a kutatók egy új állatfaj maradványait fedezték fel, ami a Polazzodus mihalyfii nevet kapta. A Polazzodus mihalyfii egy halfajt takar, mégpedig egy olyan ősi, mára már kihalt fajt, ami eddig ismeretlen volt a tudomány számára, bár, mint kiderült, a bizonyítékokat már korábban begyűjtötték más fosszíliákkal együtt, csak nem azonosították eddig egy új faj részeként.
Az új, törőfogú őshalfaj különlegessége, hogy vastag zománcú fogakból álló, gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazattal rendelkezett, csak úgy, mint a többi, a Pycnodontiformes rendhez tartozó faj tagjai is, amelyek a triász korszaktól az eocén időszakig éltek a Földön. Az ELTE leírása szerint az ehhez hasonló fogak az ismert fajok többsége esetében a kemény táplálék összezúzására specializálódtak - erre a jellemzőre utal a törőfogú őshalak elnevezése is.
A kutatást végző Szabó Márton, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója és munkatársa, John J. Cawley, a Bécsi Egyetem kutatója a fajt akkor tudta megfelelően azonosítani, amikor sikerült egy felső állkapocselemet begyűjteni a dinoszaurusz-lelőhelyen, majd az állkapocsnak megtalálták az illeszkedő alsó felét is a korábban beszerzett minták között. Az állkapocselemek rendszertani besorolása során fény derült rá, hogy az őshal kövületei nem állnak rokonságban a Coelodus génusszal - amivel más, Pycnodontiformes rendbe tartozó őshalakat rokonítottak -, hanem a szintén késő kréta korú üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak, viszont annak is új faját képviselik.
“Az iharkúti lelőhelyen feltáruló, csonttartalmú üledék folyóvízi eredetű, míg a Polazzodus olaszországi típuslelőhelyén vizsgálható kőzetek tengeri üledékek.
Ez az iharkúti gerinces-lelőhelyen előkerült fauna vizsgálata alapján arra utal, hogy a Polazzodus mihalyfii a génusz típusfajával, a Polazzodus coronatusszal ellentétben édesvízi halfaj volt. Aránylag kis méretéből eredően vélhetően kisméretű gerinctelenekkel, például kisebb csigákkal vagy rákokkal táplálkozott.” - magyarázza az ELTE -
“Az iharkúti lelőhelyről ezzel már két, hasonló életmódú, noha méretében eltérő Pycnodontiformes hal is ismert, ami az élőhelyek felosztásának izgalmas példája a 85 millió évvel ezelőtti Bakonyból.
Az új faj felfedezése egyúttal hangsúlyozza a korábban gyűjtött őslénytani leletanyagok revíziójának fontosságát is.”
(Borítókép: a 85 millió évvel ezelőtti, iharkúti vízi élővilág rekonstrukciója, felül: cf. Coelodus sp.; alul: Polazzodus mihalyfii/ Szabó Márton képe)
