Ben Lamm, a Colossal Biosciences társalapítója és vezetője korábban főként technológiai cégek alapításával foglalkozó sorozatvállakozóként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik többek között a Hypergiant Industries is, amely mesterséges intelligencia megoldásokat kínál, és az elmúlt időkben az űr-, és védelmi szektor irányába mozdult el - talán ezért is hasonlítják időnként a Marvel világából ismerős Stark Industries-hoz. Lamm a Hypergiant vezetői posztját maga mögött hagyta, de következő dobásával sem távolodott el a híres fikciós szereplők ihletésétől, a Colossal Biosciences ugyanis sokak számára a Jurassic Parknak a dinoszauruszokat visszahozó vállalatát, vagy legalábbis egy ahhoz hasonlóan működő vállalkozást testesít meg, csak ezúttal nem dínókkal, hanem “ártalmatlanabb” állatokkal. A párhuzam nem véletlen, ahogy azt maga Lamm említette korábban:

“amikor először elárultam az ügyvédemnek, hogy be akarom indítani a Colossalt, és vissza akarom hozni a gyapjas mamutot, megkérdezte, hogy olvastam-e Michael Crichton könyvét vagy láttam-e Spielberg Jurassic Park moziját [...]

Láttam, ami azt jelenti, hogy éveket töltöttem az azon való elmélkedéssel, hogy egyáltalán fel kell-e támasztanunk állatokat, mielőtt belekezdtem annak feltérképezésébe, hogy meg tudnánk-e csinálni.”

A filmben a történet nem alakul igazán jól a képzeletbeli cég (és az emberek) számára, talán ezért is egyezett meg Lamm és alapítótársa, a biotechnológiai kutatásokkal régóta foglalkozó harvardi professzor, George Church, hogy a Colossal Biosciences esetén nem nagyon emlegetik a híres filmet, és kerülik a párhuzamok vonását. A tervet Church azonban azonnal, egy mondattal áthúzta, mikor a legelső interjúban kijelentette: a vállalkozás “lényegében olyan, mint a Jurassic Park, csak bolyhos Velociraptorokkal.”

Lamm ma már nem tiltakozik a popkultúrális utalások ellen, sőt, úgy gondolja, hogy ez segít elérni olyan közönséget is az állatok feltámasztásának ügye számára, akik egyébként nem nagyon érdeklődnének hasonló témák iránt.

De mi a valódi cél a Colossal számára? Mi értelme van visszahozni rég eltűnt fajokat egy világba, ahol egyre kisebb élőtere marad az állatoknak?

A filmes ihletés mellett fontos cél megvalósítása adta a kezdőlökést a cég megalapítására, a vállalkozással Lamm és Church ugyanis nem csak kihalt fajokat szeretne újrateremteni, hanem olyan technológiákat fejlesztenek, amelyekkel a jelenleg még élő, de veszélyeztetett fajokon tudnak segíteni. Az első állatfaj, aminek a feltámasztását (angolul ezt de-extinctionként emlegetik, ami nagyjából a kihalástalanításnak felelne meg) fontolóra vették, a gyapjas mamut - mivel ez a rég kihalt faj és az ázsiai elefántok visszavezethetők egy nagyjából hatezer évvel ezelőtt élt közös ősre, ezért az elképzelés az volt, hogy az elefántok génjeinek megfelelő módosításával létrehozhatnak egy újfajta gyapjas mamutot, ami természetesen sokat tartalmaz a ma élő elefántok génjeiből, de a génmódosítás révén külső jegyeiben, viselkedésében, és alapvető tulajdonságaiban rendkívül hasonlóvá válik eredeti őseihez.

A kutatások során kifejlesztett technológiával azonban nem csak a mamutot tudják visszahozni az élők közé, hanem sokat lehet tenni a veszélyeztetett fajok megmentéséért is, például az elefántokat sújtó komoly betegség, az EEHV (elefánt endotheliotróp herpeszvírus) elleni megoldások keresésével. Az EEHV, és különösen annak egyik fajtája, az EEHV1A rendkívül gyakori halálozási okot jelent az állatkertekben tartott fiatal elefántok körében, de a vadon élő társaik sem kerülhetik el a kockázatot. Az elefántok populációjának csökkenéséhez az emberi tevékenységek nagyban hozzájárulnak, de a herpeszvírus a második legnagyobb veszélyforrás, és a Colossal a CRISPR génszerkesztési módszerrekkel éppen azt a genetikai mutációt célozza, ami fogékonnyá teszi az állatokat a herpeszvírusra. A génszerkesztés így tehát nem csak a feltámasztani kívánt állatok egykori jellegzetességeinek újrakreálását szolgálja, hanem a mai fajok betegségeinek legyőzését is.

Lamm az interjúk és a Brain Baron tartott előadása közben gyakran hangsúlyozta a fajvédelem terén tett erőfeszítéseik fontosságát, mivel ez legalább akkora szerepet kap a vállalat és az ott dolgozó sok száz kutató életében, mint a kétségkívül látványosabb, de rendhagyóbb de-extinction projektjeik - csak kevésbé lehet vele címlapokra kerülni. Vegyük például a Colossal egyik legutóbbi sikerét, a rémfarkasok feltámasztását. A tavaly született három kisfarkas, a 12-13 ezer éve kihalt óriásfarkasok (más néven rémfarkasok) leszármazottainak létrehozása igazán népszerű témát jelentett az egész világon, már csak az állatoknak a Trónok Harcával való kapcsolódása miatt is, de a projekt másról is szólt: az erősen veszélyeztetett vörös farkasok megmentéséről. A rémfarkasok génjeit a rendelkezésre álló fosszíliákból azonosították, majd ezután a hozzájuk genetikailag nagyon közel álló szürke farkasokat alapul véve hozták létre az embriókat, amiket kutya szukába ültettek.

A három farkas mellett azonban a vörös farkasokból is készítettek négy új példányt a rémfarkas-projekthez kifejlesztett epiteliális progenitor sejteket felhasználó módszerrel.

A dodó-projekt során alkalmazott technológiákat pedig a 17. században kipusztult madár eredeti élőhelyének, Mauritiusnak másik őshonos állata, az egyszer már kis híján kihalt rózsaszín galamb megmentésére használják fel.

“A bolygó biodiverzitásának 50%-át el fogjuk veszíteni 2050-re”

- magyarázta Ben Lamm, és igaz ugyan, hogy némileg furcsa ötletnek tűnik régen elveszett fajokkal benépesíteni a még meglévő kevés helyet, ahol az állatok élhetnek, de a módszer működőképes lehet, amennyiben jól választják meg a helyszíneket. Lamm szerint a régi-új élőlények leendő otthonát rengeteg utánajárással és precíz adatgyűjtéssel térképezik fel, jóval azelőtt, hogy szabadon engednék őket, közben pedig a helyi lakossággal is felveszik a kapcsolatot a nagyfokú együttműködés érdekében.

“A teljes munka 50%-a a laboratóriumban zajlik, a többi 50% a kapcsolatépítés az őslakos közösségekkel, kormányokkal, és a fajmegőrzés támogatása. Valójában több fajvédelmi projektünk van, mint feltámasztási projektünk.”

- mondta el Lamm. A helyszínek óvatos megválasztásával elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések, arra például nincs sok esély, hogy az utcán járva egyszer csak elhalad majd előttünk egy gyapjas mamut - “ha ilyen történne, akkor valamit nagyon elrontottunk” - mondta Lamm. A leglényegesebb aspektus, hogy a betelepítés területén a fajok ne csak jól érezzék magukat, és megfelelő táplálékhoz jussanak, hanem segítség is a környezet regenerálódását, vagyis ökológiai szolgálatot tegyenek.

Annak érdekében, hogy az egyszer már a halálból visszahozott állatok ne kerüljenek újra a kihalás szélére, a kormányokkal való közös munka és felügyelet, valamint a helyi (a dodó esetében például a mauritiusi) lakosok elkötelezettsége a fő biztosíték, de persze az is fontos szempont, hogy olyan fajokat teremtsenek újra, amelyek szempontjából a génszerkesztés megvalósítható opciót jelent, és amelyek számára van ideális hely jelenleg is a bolygón. A feltámasztani kívánt fajok listáján a moa, a dodó, a gyapjas mamut, a rémfarkas és az erszényesfarkas szerepel, de alkottak már “köztes fajokat” is a mamutegerek, avagy gyapjas egerek képében.

Lammnak, saját bevallása szerint, nincs kifejezett kedvence az állatok között, de kétségkívül izgatott a dodó-projekt miatt, amellyel nagy előrelépéseket értek el az elmúlt időkben. A legújabb fejleményeket a Brain Baron jelentette be: eszerint sikerült létrehozni az első hosszú-távú galamb PGC (primordiális csírasejt, az őssejt egy típusa) tenyészetet, és az első génszerkesztett csirke-szurrogátumot, ami nem termeli magától ezeket az őssejteket. Mivel a dodó sok szempontból a “kihalás szimbóluma”, annak negatív példája, hogy hogyan tud az ember pusztító módon beavatkozni az élővilág működésébe, ezért visszatérése reményt adhatna a fajok védelme szempontjából.

“A legnagyobb siker a kihalt fajok feltámasztásának normalizálása lenne”

- összegezte Lamm.

(Fotó: Brain Bar, Colossal Biosciences, Bing/GPT-4o)

Kutatók hamarosan megkísérlik feltámasztani a mamutokat A gyapjas mamutok nagyjából tízezer évvel ezelőtt tűntek el Európából, az utolsó rokonaik pedig körülbelül négyezer évvel ezelőtt haltak ki, egy új vállalkozásnak köszönhetően viszont elképzelhető, hogy ezek a hatalmas emlősök hamarosan ismét birtokba veszik a szibériai tundrát.