A szóban forgó planéta egy úgynevezett hot Neptune vagy Hoptune típusú óriásbolygó, amelynek tömege a mi naprendszerünk Uránusz és Neptunusz égitestjeinek felel meg. Érdekessége pedig, hogy elvileg az extrém forró planétának nem lehetne légköre, a NASA TESS és Spitzer űrtávcsöveivel végzett mérések szerint azonban mégis van neki.

A tavaly felfedezett, tőlünk 260 fényévnyi távolságban elhelyezkedő LTT 9779b nevű bolygón azért ilyen extrém magas a hőmérséklet, mert a Hoptune bolygókhoz hasonló mód olyan közel kering a rendszerének a napjához, hogy hihetetlen mennyiségű sugárzás éri. Az LTT 9779b egyike azon első Hot Neptune óriásbolygóknak, amit a TESS űrtávcső fedezett fel. Miután pedig megvizsgálták a planétáról érkező fényt, a kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a planétán olyan körülmények uralkodnak, melyeknek nem lenne szabad: nevezetesen van légköre. Holott a bolygó hőmérséklete 1649 Celsius-foknál is magasabb. A bolygóról érkező infravörös fény ugyanakkor a Spitzer mérései szerint mégis arra utal, hogy rendelkezik atmoszférával.

Csak összehasonlításképp: a bolygó sokkal forróbb, mint a naprendszerünk legmelegebb bolygója, a Vénusz, amelyen „mindössze” 465 Celsius-fok a hőmérséklet. Az LTT 9779b-ön nem csak az olóm olvadna meg, de a platina, sőt a rozsdamentes acél is. A planétán egyébként egy év kevesebb mint 24 földi órát jelent. Mindenképp elképesztőek ezek az adatok, ugyanakkor a többi Hoptune-hoz képest eltörpülnek – a várakozásokhoz képest ugyanis hűvösebb a bolygó. Ennek oka pedig a feltételezések szerint az lehet, hogy a bolygó nappali oldalán a felhők visszaverik a napfény egy jelentős részét. Érdekesség még, hogy a hőmérséklet nem igazán kerül át az éjszakai oldalra, feltehetően azért, mert a napos oldalon még magasan az atmoszférában megtörténik a beérkező csillagfény visszaverődése az űrbe. A következő lépés, hogy a bolygót majd a NASA következő nagyszabású projektjével, a James Webb űrtávcsővel vizsgálják meg. A James Webb fellövésére néhány éven belül sor fog kerülni.

Az érdeklődés a bolygó iránt egyébként nem öncélú, hanem a kutatók a legnagyobb bolygóktól haladnak a kisebbek irányába az exobolygók atmoszféráinak a kutatásában, így idővel potenciálisan lakható, vagy az élet számára barátságos külső planétákig is el fognak jutni.

(Címlapkép: Flickr/NASA Universe)