Ez talán kicsit ködösen hangzik, de a lényeg röviden, hogy ez az elmélet a feje tetejére állítja azt, ahogy a fizika hagyományosan szemléli a világot, mivel Kletetschka szerint valójában az idő létezik három dimenzióban, míg a tér csupán másodlagos, következményes jelenség – egyfajta mellékhatás.

„Ez a három idődimenzió olyan, mint a festővászon – minden ennek az alapja” –

magyarázza Kletetschka. Az ő elképzelésében a tér, három ismert dimenziójával együtt, csupán olyan, mint a festék a vásznon: a már meglévő alapra kerül rá.

A jelenlegi, általánosan elfogadott fizikai modell az univerzumot négy dimenzióban írja le – három tér- és egy idődimenzióban –, amit összefoglalóan téridőnek nevezünk. Ez a koncepció Einstein munkásságáig nyúlik vissza. Kletetschka azonban egy hatdimenziós modellt javasol: három idő- és három térdimenzióval. Elmélete szerint ebben a rendszerben az egyenletek képesek visszaadni a részecskék ismert tömegeit és tulajdonságait, és akár közelebb is vihetik a tudományt az univerzum átfogó, egységes elméletéhez, a Mindenség oly régóta hajszolt teóriájához.

A tudós az elméletét 2025 áprilisában publikálta a Reports in Advances of Physical Science című folyóiratban. Munkája több korábbi, a többdimenziós idővel kapcsolatos spekuláción alapul, de saját bevallása szerint az különbözteti meg az övét a korábbiaktól, hogy az övét közvetlenül alátámasztják a kísérleti adatok.

„Az én munkám egy érdekes matematikai ötletet alakít át fizikailag tesztelhető elméletté, amelyet több független módon is ellenőrizni lehet” – mondja.

Az új modellben az idő három tengely mentén képzelhető el, hasonlóan a térbeli dimenziókhoz. Az egyik tengely az idő múlását tükrözi, amit mindannyian megtapasztalunk. A második különféle lehetséges jövőbeli kimeneteket jelképez – például egy adott nap párhuzamos változatait. A harmadik idődimenzió pedig lehetővé teszi az átlépést az egyes lehetséges kimenetek között, anélkül, hogy megsértenénk az oksági összefüggéseket. Kletetschka hangsúlyozza: az ok továbbra is megelőzi az okozatot, így a fizikai törvények érvényessége nem sérül.

Ez a megközelítés segíthet a fizika egyik legnagyobb kihívásának megoldásában: a kvantummechanika és a gravitáció összeegyeztetésében egyetlen, mindent átfogó elmélet keretében. Kletetschka egyenletei így ugyanis nemcsak a részecskék – például az elektronok és kvarkok – tömegét veszik figyelembe, hanem a tömeg eredetének rejtélyére is magyarázatot adhatnak.

Az elmélet azonban egyelőre spekulatív. Szakértők óvatosságra intenek, mivel még nem esett át a vezető tudományos folyóiratok általi lektoráláson, és nem igazolták kísérleti eredményekkel sem. Jelenlegi formájában tehát bármennyire is tetszetős, de csak egy merész, ám még bizonyítatlan kísérlet arra, hogy újragondoljuk a valóság természetét.

(Kép: Pixabay)