Az emberiség technológiai fejlődésének közelmúltja mintha annak lenne a hitvallása, hogy igen, az innováció határtalan. Ez a “tech-optimizmus” pedig a mi perspektívánkból érthető is, még ha ennek kazánját boldogan táplálják a gigacégek marketing osztályai – de akkor is: kevesebb mint 100 év alatt eljutottunk a korai repülési kísérletektől a Holdra szállásig, a kezdetleges számítógépektől az okostelefonokig. De meddig szárnyalhat ez a fejlődés, és ha bukásra van ítélve, akkor vajon így lehet-e ez más civilizációk esetében is?

Magyarán létezik-e egy univerzális korlát a technológiai fejlődésben, úgynevezett ULTD?

Antonio Gelis-Filho, a brazil Getúlio Vargas Alapítvány kutatója szerint a válasz sajnos igen. Szerinte ugyanis minden intelligens civilizáció – nem csak az emberiség – bizonyos természetes korlátok rabja, amelyek meggátolják, hogy a kozmoszban elterjedjenek.

Ez az elképzelés közvetlenül kapcsolódik a híres Fermi-paradoxonhoz, amit először Enrico Fermi fizikus vetett fel 1950-ben: ha létezik intelligens élet más bolygókon is, miért olyan csendes az univerzum? A Naprendszerünk viszonylag fiatal az univerzum korához képest, és ha egyszer mi is képesek leszünk a csillagközi utazásra, más civilizációknak már meg kellett volna tenniük ezt. Hol vannak tehát az idegenek? A paradoxonnak sok feloldása létezik, és Gelis-Filho elképzelése a Nagy szűrő alá sorolható, ami szerint létezik egy szűk keresztmetszet minden technológiai civilizáció esetében, ami a terjeszkedésük útjában áll. Az ULTD így talán a legkiábrándítóbb, legbanálisabb, de épp ezért talán legijesztőbb Nagy szűrő a lehetséges opciók közül.

A nagy szűrő – avagy miért jelezné az emberiség nagyon közeli végzetét, ha letűnt élet nyomára akadnánk a Marson Ha holnap, a jövő hónapban, vagy akár pár év múlva a NASA bejelentené, hogy bármiféle idegen élet nyomára bukkant a vörös bolygón, az a Nagy Szűrű teória alapján fajunk számára a közelgő véget jelezné.

A Futures című folyóiratban nemrég megjelent cikkben Gelis-Filho egyenesen azt állítja, hogy az ULTD miatt egyetlen civilizáció sem fogja elérni a csillagközi gyarmatosítást vagy a kommunikációt:

“Ha az ULTD elmélet helyes, soha nem létezett, és nem is fog létezni olyan, mint csillagközi civilizáció vagy akár csillagközi kapcsolatfelvétel.”

A cikket a Space.com szemlézte, mi pedig alább ezt foglaljuk röviden össze:

Gelis-Filho érvelését több mindenre alapozza. Először is, az emberi történelem azt mutatja, hogy a társadalmak felemelkednek és elbuknak, gyakran az erőforrások korlátozottsága és a belső szerkezetük komplexitása miatt. Másodszor, a tudományos és technológiai fejlődés egyre nagyobb költségekkel jár, ami megnehezíti a további áttörések elérését. Végül, az idegen intelligencia jeleinek hiánya arra utalhat, hogy más civilizációk is hasonló korlátokba ütköztek, illetve ütköznek.

Az univerzum megismerése gyakran óriási pénzügyi és erőforrásbeli költségekkel jár. Például a Large Hadron Collider (LHC) megépítése közel 5 milliárd dollárba került, és évente több százmilliót igényel a fenntartása. A Nemzetközi Űrállomás működtetése körülbelül 3 milliárd dollárt emészt fel évente, és az olyan brutális összefogást igénylő fejlesztések, mint az ITER, a magfúziós projekt, akár 20 milliárd dollárba is kerülhetnek. Ezek a projektek jól példázzák, hogy a tudás határainak feszegetése egyre jelentősebb erőforrásokat igényel.

Gelis-Filho arra is felhívja a figyelmet, hogy az utolsó jelentős előrelépés az univerzum megértésében – a relativitáselmélet és a kvantummechanika – közel egy évszázaddal ezelőtt történt. Bár azóta mélyebb betekintést nyertünk bizonyos jelenségekbe, például a fekete lyukak működésébe, ezek nem forradalmasították a technológiát ugyanúgy, mint korábban. Ahogy Gelis-Filho fogalmaz:

“Az alacsonyan lévő gyümölcsöket már leszedtük. A megmaradt gyümölcsök olyan ágakon lógnak, amelyek nagyon magasan vannak.”

Gelis-Filho szerint a társadalmak egy idő után úgy dönthetnek, hogy a tudományos felfedezések költségei túl magasak. Például az Európai Bizottság nemrégiben lemondott egy több milliárd eurós kiemelt kutatási projektet a fenntarthatatlan költségekre hivatkozva. Ez a rideg gazdasági realitás arra kényszerítheti a civilizációkat – legyenek azok emberi vagy másmilyenek –, hogy az azonnali túlélési szükségleteiket  részesítsék előnyben a hosszú távú tudományos célokkal szemben.

Nem véletlen szerepelt az előző mondatban a “másmilyen” szó – ez ugyanis nem csak Európára vagy tágabban nem csak az emberiségre igaz. Ha az ULTD-hipotézis tényleg megállja a helyét, akkor minden idegen társadalom elérhet egy olyan pontot, ahol az univerzum felfedezéséhez szükséges energia és erőforrások meghaladják a lehetséges előnyöket. A technológiai szintek közötti szakadék egyszerűen olyan szélessé nyilhat, hogy azt a rendelkezésre álló erőforrásokkal nem lehet áthidalni.

Gelis-Filho szerint mindehhez társul, hogy a növekvő társadalmi komplexitás fenntartása is óriási költségekkel jár. A civilizációk növekedésével egyre bonyolultabb rendszereket és infrastruktúrát kell működtetni, ami végül csökkenő megtérülést eredményezhet. Gelis-Filho ennek kapcsán Joseph Tainter régész munkáira hivatkozik, aki az ősi civilizációk bukását tanulmányozta. Tainter kutatásai szerint bár a civilizációk a legváltozatosabb okok miatt jutnak el a hanyatláshoz – háború, éhínség, járványok –, a háttérben gyakran valójában az áll, hogy az adott társadalom olyan komplexé válik, amit az adott keretek közt már nem lehet kezelni.

Őszintén szólva az ULTD-hipotézis elég kiábrándító, de azt még Gelis-Filho sem zárja ki teljesen, még ezen elméleti keretek közt sem, hogy találkozhatunk idegen technológiával. Szerinte ugyanis elképzelhető, hogy egy nap rábukkanunk valamire, ami a mi Voyager 1 szondánkra emlékeztet – egy eszközre, amely jóval azután is a végtelenben sodródik, hogy az alkotói már rég eltűntek.

(A cikkhez használt képet az AI generálta/raketa.hu)