Az első, SDSS J1240+6710 jelű objektumra még 2015-ben bukkantak rá a Tejútrendszerben, fényerejéből és összetételéből pedig arra következtettek, hogy egy fehér törpével, azaz egy vörös óriás maradványával van dolguk. Az égitest atmoszférája azonban sem hidrogént, sem pedig héliumot nem tartalmazott, pedig a fehér törpék alkotóelemeit többnyire ezek adják.

Gänsickék ezért tovább vizsgálta az égitestet, és kiderítették, hogy mérete, sebessége és összetétele alapján a közelmúltban 'túlélhetett' egy termonukleáris szupernóva-robbanást.

A kutatók szerint a hatalmas detonáció miatt a törpe és egykori társa, egy nagyobb csillag, egyre messzebbre sodródnak egymástól. A szakértők a NASA Hubble űrtávcsövével és az Európai Űrügynökség Gaia űrteleszkópjával vizsgálták a nem mindennapi jelenséget: utóbbi űreszköz segítségével rájöttek, hogy a SDSS J1240+6710 kilencszázezer kilométer per órával száguld, és 0,4 naptömegű, vagyis szokatlanul kicsi fehér törpe. A sebessége arra utal, hogy egy közeli kettős rendszerből származhat, és az objektum tömege egy jelentős részét elvesztette az óriási detonáció során. A törpe atmoszférájának egyes tulajdonságai ugyancsak egy szupernóvára utalnak, igaz, több fontos összetevő, például a nehezebb elemek, mint a vas, vagy a nikkel nem találhatóak meg az objektum légkörében. Gänsicke szerint egy korábban nem látott szupernóva típussal lehet dolguk, amelyet részleges szupernóvának nevezhetünk. Ám elméletük beigazolásához természetesen további megfigyelések kellenek.

(Fotó: University of Warwick/Mark Garlick)