Ez a felfedezés megkérdőjelezi az FRB-k eredetéről alkotott hagyományos elképzeléseket – írja a Science Alert.

„A gyors rádiókitörések legtöbbször hatalmas, csillagképző galaxisokból származnak, ami arra utal, hogy az FRB-k forrásai jellemzően a mag-összeomlásos szupernóvákból kialakuló magnetárok” – magyarázta Danté Hewitt, az Amszterdami Egyetem kutatója.

„Azonban az FRB 20190208A gazdagalaxisa rendkívül halvány, ami arra utal, hogy ez az egyik legkisebb tömegű galaxis, amelyet eddig FRB-forrásként azonosítottunk. Ez valóban meglepő!”

Az FRB-k rendkívül erőteljes rádióhullám-kitörések, amelyek mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, de olyan hatalmas energiát bocsátanak ki, mint amennyit a Nap százmilliói sugároznak el ugyanennyi idő alatt. A legtöbb FRB egyszeri eseményként jelenik meg a rádióteleszkópos megfigyelések során, teljesen megjósolhatatlanul, ami rendkívül megnehezíti a forrásuk pontos meghatározását. Léteznek azonban ismétlődő FRB-k is, amelyek bizonyos mintázatokat követhetnek, így könnyebben nyomon követhetők.

{{https://www.raketa.hu/harmincot-eve-erkeznek-folyamatosan-radiojelek-a-foldre-egy-titokzatos-objektumbol-es-jelenleg-nincs-rajuk-semmi-magyarazat}}

A gyors rádiókitörések eredete továbbra is rejtély. Bár bizonyítékok utalnak arra, hogy néhány esetben magnetárok kitörései lehetnek a források, a különböző FRB-k sokfélesége arra enged következtetni, hogy a kép ennél összetettebb. A források pontos beazonosítása ezért kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük ezt a kozmikus jelenséget.

Az FRB 20190208A-t először 2019 februárjában észlelték, és azóta részletes vizsgálatok alá vetették. Hewitt és csapata 2021 februárja és 2023 augusztusa között összesen 65,6 órán keresztül figyelte meg a forrás helyét, és két további kitörést is azonosított. Ezek alapján sikerült pontosan meghatározni a jel forrását, és optikai teleszkópokat is bevetettek az alaposabb elemzés érdekében.

„Amikor először megpróbáltuk azonosítani a gazdagalaxist az FRB pozíciójában, nem találtunk semmit, ami nagyon meglepő volt” – mondta Hewitt.

„Ám amikor a Gran Telescopio Canarias felvételeit vizsgáltuk, egy halvány folt tűnt fel éppen ott, ahonnan a kitörések származtak – ez volt az a bizonyos Hűha-pillanat.”

A törpegalaxisok észlelése különösen nehéz nagy távolságokból. Bár az FRB 20190208A pontos távolsága még nem ismert, a rádióhullámok diszperziójának mérései alapján akár 7 milliárd fényévre is lehet. Ha ez megerősítést nyer, akkor ez lesz az egyik legtávolabbi FRB, amelyet valaha észleltek.

Ez a felfedezés azért is jelentős, mert arra utalhat, hogy a törpegalaxisok fontos szerepet játszhatnak az FRB-k kialakulásában.

„Ez a gazdagalaxis valószínűleg 10-100-szor halványabb, mint az eddig azonosított FRB-források többsége, és méretét tekintve a Magellán-felhőkhöz hasonlíthat” – magyarázta Hewitt.

Érdekes módon eddig több ismétlődő FRB-t azonosítottak törpegalaxisokban, mint egyszeri kitöréseket. Bár ez lehet megfigyelési torzítás eredménye is, az sem kizárt, hogy a törpegalaxisok speciális környezeti feltételei kedveznek az ismétlődő FRB-k keletkezésének. Ezek a galaxisok arról ismertek, hogy rendkívül nagy tömegű csillagoknak adnak otthont, amelyek élete végén hatalmas energiájú szupernóvaként robbannak fel, és magnetárokká alakulnak.

„Ha az ismétlődő FRB-k forrását törpegalaxisokban találjuk, az arra utalhat, hogy ezek a jelenségek kapcsolatban állnak a hatalmas csillagokkal” – tette hozzá Hewitt.

„Ez szinte költői. A legnagyobb tömegű csillagok pusztulásukkor az Univerzum legerőteljesebb robbanásait produkálják, majd maradványaik tovább üvöltenek az űrben, FRB-ket kibocsátva.”

Bár ez az új felfedezés közelebb vihet az FRB-k rejtélyének megfejtéséhez, még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Ahogy Hewitt is hangsúlyozta, az FRB-k pontos beazonosítása rendkívüli pontosságú rádióméréseket és mély optikai képalkotást igényel – olyan technikákat, amelyekkel még nem lehet minden egyes forrást vizsgálni. Ennek ellenére minden új eredmény egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy megértsük ezeknek a titokzatos, kozmikus jeleknek az eredetét.

(Kép: művészi ábrázolás egy rendkívül mágneses, nagy tömegű csillagról, amely éppen magnetárrá alakul át, forrás: ESO/L. Calçada)