1990-es fellövése óta a Hubble űrtávcső (HST) forradalmasította a csillagászatot és a kozmológiát. Alacsony Föld körüli pályán, óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel keringve eddig több 6 milliárd kilométert tett meg és több mint 1,3 millió megfigyelést végzett, mindeközben lenyűgöző képekkel, de minden túlzás nélkül az is kijelenthető, hogy minden idők leglátványosabb kozmikus felvételeivel megajándékozva az emberiséget a világűrről.
Legfontosabb felfedezései között szerepel az Ia típusú szupernóvák és a cefeida változócsillagok pontos mérése, amelyekkel sikerült pontosítani az univerzum tágulási ütemét, és bizonyítani a sötét energia létezését. Az űrtávcső vizsgálatával sikerült pontosítani a világegyetem korát is, amelyet ma körülbelül 13,8 milliárd évre teszünk – adatai nélkül 10–20 milliárd év közé saccolták az univerzum korát.
A Hubble űrtávcső, az elmúlt három évtized egyik legnagyobb csillagászati sikertörténete, lassan a végéhez közeledik
A Hubble-t nem örök életre tervezték, a Föld légköre – amely a Holdnál is messzebbre nyúlik – ritka felső rétegeiben is állandó ellenállást fejt ki, így a távcső fokozatosan veszít magasságából. Korábban űrhajósok a karbantartási munkálatok mellett több alkalommal is megemelték a pályáját, ám a Space Shuttle-program lezárása óta ez a lehetőség megszűnt. Az eredeti terv szerint a Hubble-t az űrsiklók hozták volna vissza irányított módon, csakhogy a teleszkóp végül túlélte az egész programot.
Egy új tanulmány szerint így elkerülhetetlen az irányítatlan visszatérés, amelynek időpontját a légköri viszonyok és a naptevékenység is befolyásolja.
A legkedvezőbb esetben a Hubble 2040-ig keringhet, a legrosszabb esetben már 2029-ben visszatérhet a Földre, a legvalószínűbb forgatókönyv pedig 2033-ra teszi a belépést bolygónk sűrű légkörébe.
A Földre visszatérő Hubble egyes nagyobb darabjai túlélhetik a légköri izzást, és elérhetik a felszínt, a becslések szerint a lehulló törmelék akár 350-800 kilométer hosszú sávban is szétszóródhat a bolygónk felszínén.
A tanulmány azt is meghatározta, hogy mennyi az esély arra, hogy valaki megsérül vagy meghal a becsapódás következtében a teljes pályahajlás mentén: két szimuláció alapján ennek átlagosan 1:330-hoz az esélye – ez jóval magasabb, mint a NASA 1:10 000-es biztonságos küszöbértéke –, ami akár 2-4 áldozat is jelenthet a legveszélyeztetettebb, sűrűn lakott területeken (például Makaó, Hongkong vagy Szingapúr). A kutatók azonban további, pontosabb napciklus előrejelzéseket, geomágneses modelleket és a kockázati területek népesség-előrejelzéseit javasolják a pontosabb kockázatbecsléshez.
(Forrás: IFL Science, Wikipedia, fotó: Getty Images / NASA)
Ez is érdekelhet:
