A Voynich-kézirat egy igazán zavarba ejtő középkori dokumentum, amelynek titkosírását (már ha ez írás egyáltalán) többen is próbálták megfejteni. A Yale Egyetemi Könyvtárban tárolt rejtélyes kézirat tele van illusztrációkkal az asztrológiai szimbólumoktól kezdve egészen a meztelen nőkig – ami különféle tematikus elemek keverékére utal, melyek közé tartoznak a középkori szexuális és nőgyógyászati ismeretek is.

A 15. század elején több írnok által írt kézirat szövege továbbra is megfejtetlen, a legújabb kutatások azonban legalább annyit feltárhatnak a dokumentum titkaiból, hogy egyáltalán mi lehetett a célja. Ezek szerint a hírhedt dokumentum az emberi szexualitással és fogantatással kapcsolatos témákat fedi le, egyben tükrözi a késő középkori Európa orvosi és társadalmi normáit is a témával kapcsolatban.

A Social History of Medicine című folyóiratban megjelent részletes elemzésben a kutatók amellett érvelnek, hogy a kézirat legnagyobb diagramja, az úgynevezett Rozetta, szimbolikusan ábrázolhatja a szexuális érintkezést és a fogantatás folyamatát az akkori orvosi felfogás alapján. Ezt az értelmezést támasztják alá a kézirat élénk anatómiai és botanikai ábrázolásai, amelyek összhangban állnak a kortárs orvosi gyakorlatokkal és hiedelmekkel.

A történelmi kontextus döntő fontosságú a Voynich-kézirat megértéséhez. A dokumentum a karbon kormeghatározás szerint 1404 és 1438 között készült. Az illusztrációi és stílusjegyei alapján pedig a dél-germán vagy az észak-olasz vidékről származik. A kézirat először egy 16. századi gyűjtemény részeként jelent meg a történelmi feljegyzésekben, a korábbi története azonban homályos.

A mostani kutatás a 15. századi orvostudomány kulturális hátterére fókuszált, különös tekintettel az olyan személyekre, mint Johannes Hartlieb, egy bajor orvos, akinek munkái párhuzamba állíthatók a Voynich-kézirat titkosított témáival. Hartlieb szövegei gyakran foglalkoztak ugyanis a “női titkokkal” – a szemérmes kifejezés a reproduktív egészségre és a szexualitásra utalt, ami akkortájt olyan témának számított, amiről nem volt szokás különösebben nyíltan beszélni.

A kézirat képi világa, elsősorban a nők ábrázolása, ahogy rejtélyes tárgyakkal lépnek kapcsolatba a nemi szervük közelében, ezek szerint pedig arra utalhat, hogy a kézirat fő témája valóban a női reproduktív egészség lehet.

A Voynich-kéziratban a már említett “Rozetták” illusztrációja például, amely összetett körökből és növényi motívumokból áll, a kutatók szerint a női reproduktív anatómiát hivatott képviselni, ami tükrözi az adott kor orvosi elméleteit a méhről és a fogantatásról.

A korabeli tudományos felfogás egyébként az volt, hogy a méhnek több kamrája van, és különféle útvonalak léteznek a fogantatáshoz szükséges, akkoriban “férfi” és “női” spermának nevezett elemek számára.

Hartlieb korában, a 15. században, viszont a női reproduktív rendszer működésére vonatkozó tudás igen korlátozott körben volt csak elérhető, és az orvosok különböző módszereket alkalmaztak ennek elrejtésére. A női egészséggel kapcsolatos információkat azért kezelték nagyon óvatosan, mert attól tartottak például, hogy ha az emberek többet tudnak a fogamzásgátlásról vagy az abortuszról, az az erkölcsi és társadalmi rendet veszélyeztetheti. Ezért az orvosok az ezekkel kapcsolatos információkat gyakran rejtjelezve, titkos írásokban rögzítették.

A “Rozetták” képének elemzése ezen elméletek tükrében tehát új megvilágításba helyezheti a kézirat rejtélyes ábrázolásait.

Mi tehát a Voynich-kézirat? Ha a kézirat bonyolult látványvilágát a történelmi orvosi gyakorlatokkal kombináljuk, akkor a válasz az lehet, hogy a középkor egyik leghíresebb és legrejtélyesebb dokumentuma valójában a nőgyógyászati ismeretek kódolt útmutatója lehet. A kéziratot a fentiek alapján tehát valószínűleg oktató jelleggel írták, de annak tartalma miatt titkosították.

(Kép: wikipedia.commons)