A gyors rádiókitörések vagy röviden csak FRB-k olyan rádiójelek, amelyek az űrből érkeznek, de amiket máig nem sikerült megnyugtatóan magyarázni. Ez az, ami talán most megváltozhat: Kritti Sharma, a California Institute of Technology csillagásza által vezetett nemzetközi kutatócsoport ugyanis felfedezte, hogy az FRB-k főként fiatal csillagpopulációkkal rendelkező galaxisokból származnak. Meglepő módon ezek a galaxisok gyakran hatalmasak és sűrűn tele vannak csillagokkal – írja a Science Alert.
Az FRB-k rövid, de rendkívül intenzív rádióhullám-kitörések, amelyek mindössze néhány ezredmásodperctől néhány másodpercig tartanak. Teljesen kiszámíthatatlanul jelentkeznek, forrásaik pedig több millió vagy akár milliárd fényévnyi távolságra is lehetnek tőlünk. Mindez természetesen rendkívül nehézkessé teszi, hogy beazonosítsuk az eredetük. Ugyanakkor a modern észlelési technológiák és a széles látómezős megfigyelések fejlődése némileg már segít abban, hogy visszakövethessük ezeket a jeleket az őket kibocsátó galaxisokig. Az első nagy áttörés 2020-ban történt, amikor egy, a Tejútrendszerben megfigyelt FRB-t sikerült kapcsolatba hozni egy magnetárral – egy olyan neutroncsillaggal, amelynek mágneses tere ezerszer erősebb, mint a tipikus neutroncsillagoké. Ezek az erős mágneses mezők a csillag gravitációjával kölcsönhatásba lépve a földrengés mintjára úgynevezett csillagrengéseket okozhatnak, amelyek a feltételezések szerint az általunk észlelt rádiósugárzás forrásai.
A gond az, hogy a magnetár elmélet nem minden FRB-t magyaráz, egyszerűen azért mert ezen jelek viselkedése sem egyforma. Magyarán amíg egy részük valóban ily módon eredhet egy magnetárból, más részük kiindulási pontja továbbra is a homályba vész. Sharma csapata a Deep Synoptic Array rádióinterferométer segítségével 30 gazdagalaxist vizsgált meg, és a kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy az FRB-k a leggyakrabban fiatal, hatalmas csillagokkal teli galaxisokból származnak. Ez összhangban áll azzal az elképzeléssel is tehát, hogy az FRB-k magnetárokhoz köthetők, amelyek hatalmas csillagok szupernóva-robbanás utáni maradványaiként jönnek létre.
A kutatók azonban észrevettek egy eltérést: az FRB-k nem olyan széles körben oszlanak el, mint a mag-összeomlásból keletkező szupernóvák – vagyis a szupernóvák által létrejött magnetárok nem feltétlenül az FRB-k elsődleges forrásai. Ehelyett a szimulációk azt mutatják, hogy a kettős csillagok összeolvadásából származó magnetárok valószínűbb források. Ez utóbbi az események, vagyis a kettős csillagok eggyé válása ugyanis gyakrabban fordulnak elő azokban a galaxisokban, ahol intenzív csillagképződés zajlik.
(Kép: illusztráció egy sugárzást kibocsátó magnetárról, forrás: Sophia Dagnello, NRAO/AUI/NSF)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben
