A Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyuk, a Sagittarius A* egészen egyedi - mondják a Northwestern Egyetem kutatói, akik izgalmas megfigyelést tettek a fekete lyukkal kapcsolatban: felfedezték, hogy állandó jelleggel flereket, azaz fényes felvillanásokat produkál. Az intenzív sugárzás, amit egy-egy fellángolás során kibocsát a Sgr A*, időnként csak halványabban és néhány másodperc erejéig látszik, máskor vakítóan fényes jelenséget eredményez, és néhány esetben akár hónapokig is tarthat az esemény. A kutatók nem találtak semmilyen jól felismerhető mintázatot a flerek esetében, a tevékenység teljesen randomnak tűnik, de sosem nyugszik - olyan, mintha a Sgr A* “állandóan partizna”, a csillagászok megfogalmazása szerint.

Fényes kitöréseket minden fekete lyuk produkál, de a Sagittarius A* sosem szűnő tevékenysége különlegesnek számít, mivel a fekete lyuk környezete folyamatosan változik, nincs két olyan megfigyelés, ami ugyanazt a képet nyújtaná az objektumról. A mostani adatokat a James Webb Űrteleszkóp közeli infravörös tartományban mérő NIRCam berendezésével gyűjtötték be 2023-ban és 2024-ben, amivel összesen 48 órányi megfigyelést végeztek, ez alapján megállapították, hogy átlagban 5-6 nagyobb és számos kisebb kitörés történik naponta a fekete lyukat körülvevő akkréciós korong területén.

“Ha az akkréciós korong egy folyó, a halvány felvillanások apró fodrozódásnak felelnek meg, amelyek a folyó felszínén véletlenszerűen hullámoznak.”

- magyarázzák az egyetem közleményében. A hosszabb és intenzívebb fellángolások ezzel ellentétben inkább szökőárnak tűnnek.

Az elméletek szerint a flereket az akkréciós korong zavara okozza: a korong anyagának állandó változása, ingadozása időnként összesűríti a plazmát, és ez erőteljes, hirtelen kitörő sugárzáshoz vezet, hasonlóan a napkitörésekhez, csak még extrémebb erővel.
“A galaxisunk magja egy 4 millió naptömegű szupermasszív fekete lyuknak, a Sgr A*-nak ad otthont, ezzel példátlan lehetőséget nyújt annak tanulmányozására, hogy az anyagot hogyan sugározzák, vonzzák magukhoz, egyesítik és lökik ki a fekete lyukak.” - írják a kutatók a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent tanulmányban - “A Sgr A* akkréciós korongját a fiatal, tömegüket elvesztő csillagokból érkező szelek táplálják, amelyek a fekete lyuktól mindössze néhány arcsec (0.1 parszek) távolságra keringenek az évestől az évtizedes keringési időig bezárólag[...]

Az akkréciós áramlás pontos természetét még mindig nem értjük pontosan.”

Az akkréciós korong folyamatainak és a flerek jobb megértéséhez a kutatók még több adat begyűjtését tervezik, ennek érdekében a James Webb Űrteleszkópra a közeljövőben megint nagy feladat hárul: a tervek szerint egészen hosszú ideig, egyhuzamban 24 órán keresztül figyelik majd a fekete lyukat, így lehetőség nyílik az esetleges mintázatok felfedezésére a flereket illetően, illetve a halványabb felvillanásokat elfedő zajt is hatásosabban tudják majd csökkenteni a hosszabb megfigyelési idő alatt a csillagászok.

(Fotó: NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford/STScI)

Végre magyarázat született a James Webb lehetetlen fekete lyukaira A korai univerzumban túl gyorsan alakultak ki hatalmas, szupermasszív fekete lyukak, amit az elméletek nem tudtak magyarázni. Egészen mostanáig.