Velünk élő kövület, a fodrosfogú mélytengeri cápa

2020 / 03 / 03 / Justin Viktor

#ismeretterjesztő #galléros cápa #Margarida Castro #Samuel Garman

Velünk élő kövület, a fodrosfogú mélytengeri cápa

Laikusként gyakran gondolhatjuk úgy, hogy a természet már nem tartogat számunkra meglepetéseket, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Portugál tudósok nemrég elfogtak egy olyan cápát, amit a tudósok már rég kihaltnak hittek, pontosabban a dinoszauruszok kora óta.

A mélység titkai

A cápát Algarve partjainál fogták, egy vonóhálós hajóval, melynek fedélzetén egy európai uniós projekten dolgoztak, azzal a céllal, hogy a nem kívánt fogásokat minimalizálják a kereskedelmi halászatban - számolt be róla a Sic Noticias televíziós csatorna. Az ország Tenger- és Légköri Intézetének tudósai a cápát "élő kövületnek" hívták, mivel annak maradványait eddig csak 80 millió évvel ezelőtt ismerték.

Karcsú galléros cápa

A karcsú galléros cápa (Chlamydoselachus anguineus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes) rendjébe, ezen belül a galléroscápa-félék (Chlamydoselachidae) családjába tartozó faj.

Az élő kövület a mélytengerekben él, egyike azoknak a primitív fajoknak, amik szinte semmit sem változtak a prehisztorikus idők óta. Sokáig a galléroscápa-félék családjának egyetlen élő képviselőjeként tartották számon, míg 2009-ben a dél-afrikai galléros cápát külön fajba sorolták Chlamydoselachus africana néven. A család egyéb tagjainak fogait is megtalálták, de ezek mára már kihaltak. A galléros cápát is sokáig kihaltnak hitték, hiszen csak a 19. században Japánban fedezték fel. 2017 áprilisában aztán találtak egy 1.5 méteres nőstényt Tokiótól délnyugatra a japán partoknál. Ez a példány nemsokára elpusztult valószínűleg az alacsony nyomás és a magas hőmérséklet következtében. 2017. november 14-én a kutatók arról számoltak be, hogy Portugália partja közelében kifogták ennek a cikknek a főszereplőjét is, egy újabb alfajt.

Tengeri kígyó

Az intézet szerint a hím hal 1,5 méter hosszú volt, és 700 méter mélységben fogta el a háló, a portimaoi üdülőhely közelében levő vizekben. A hosszú, karcsú, kígyószerű-testű cápa a tudósok számára kevéssé ismert biológiai vagy környezeti szempontból, mivel nagy mélységben él az Atlanti-óceánban és Ausztrália partjainál, New Zéland és Japán közelében. Sajnos ritkán kerülhetnek a hálókba, tanulmányozásra alkalmas példányok, és még olyankor sem feltétlenül jutnak el a kutatólaboratóriumokba.

Élő kövületek

Nagyon kevés igazán ősi fajt ismerünk, amely változatlan formában fennmaradt volna, de azért akad ilyen. Élő kövület alatt azokat az élőlényeket (általában fajokat vagy nemzetségeket) értjük, amiket fosszíliákból is ismerünk, évmilliókon át, de aztán kiderül, hogy a kihalási eseményeket túlélve szinte változatlanul fennmaradtak, vagy egy olyan leszármazási vonal tagjai, amelynek teljes rokonsága már régen kihalt – ez a perzisztencia jelensége. Azokat a taxonokat, amelyeknek csak feltételezték a kihalását, a bibliai történet alapján inkább Lázár-taxonnak nevezik, amelyre példa a sokáig kihaltnak hitt bojtosúszós halak (Latimeria) esete.

A cápa természetes élőhelyén is kevés felvétel található. Margarida Castro, az Algarve-i Egyetem professzora elmondta, hogy a cápa nevét (angolul: frilled shark ~ fodros cápa) a 300 foga fodrozódó elrendezése alapján kapta, "amely lehetővé teszi, hogy elkapja a tintahalat, halakat és más cápákat, hirtelen támadásaival". Samuel Garman, az első tudós, aki a galléros cápát megvizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy az állat kígyószerű mozgása inspirálhatta a tengerészek tengeri kígyókról szóló történeteit.

(Forrás: BBC Képek: Youtube)