A kutatók először virtuálisan, az Age of Empires videojáték segítségével, majd a gyakorlatban, hangyák csatározásával vizsgálták meg, hogy a háborúban a mennyiség vagy a minőség a fontosabb-e – magyarán kevesebb erős egység jelenti-e a győzelmet, vagy épp a gyengébb egységek masszív tömege?

A kísérlet szerint attól függ, hogy hány gyengébb egység képes legyűrni egy erősebbet, hogy milyenek a terepviszonyok.

Az első világháborúban merült fel először komolyabban a kérdés, hogy a harcoló egységek mennyisége vagy csapáskészsége a fontosabb-e. A kérdést azóta többen is megvizsgálták gyakorlati oldalról, méghozzá jellemzően hangyák segítségével – ezek a társas rovarok ugyanis hatalmas seregeket tudnak mozgosítani egy-egy összecsapás során. Az 1990-es évek elején a hangyákat tanulmányozó kutatók arra jutottak, hogy a haderő mérete és a harci képességek közötti megfelelő egyensúly megtalálása részben a környezettől függ. Elméletük szerint az összetett környezetek kisebb számú, de erősebb egységnek kedveznek, amelyek elfoglalhatták a terep kulcsfontosságú pontjait. A kevésbé komplex terepviszonyok mellett viszont a rengeteg gyengébb egység képes özönszerűen legyűrni az erősebb egységeket.

Az empirikus bizonyítékokra azonban nagyjából mostanáig kellett várni, mivel egy új kutatás először virtuális környezetben, aztán valódi hangyák segítségével próbálta meg demonstrálni a fenti állítást – számol be róla az Ars Technica. A University of Western Australia tudósai az elméletet az Age of Empires 2 című stratégiai játék és valódi hangyák segítségével tesztelték. Mint a kutatók írják:

“Annak szemléltetésére, hogy a környezet komplexitása milyen potenciális hatásokat gyakorolhat a csoportos harcra idealizált környezetben, először szimulált csatákat rendeztünk az Age of Empires II valós idejű stratégiai videojátékkal.”

Egy ilyen szimuláció valahol az elméleti modellek és a valóságos történések között helyezkedik el, viszont annyi előnye legalább akad, hogy ebben az egységek könnyebben harcra bírhatóak – ez ugyanis a “hangyás-kísérlet” nagy kihívása volt.

Akárhogy is, az Age of Empires 2-ben a kutatók az Elite Teuton Knights-ot (a továbbiakban lovag) választották ki, akik jelentős egyéni harci erejükről ismertek a játékban, hogy megmérkőzzenek a Two-handed Swordsmen egységekkel (a továbbiakban kardforgató), amely utóbbi egy szabványosabb harci egység. A játék előnye, hogy a kutatók szabadon választhattak minden egységből annyit, amennyit csak akartak, és választhattak a különböző domborzati viszonyok közül is. Egy sor forgatókönyben egy kilenc lovagból álló csapatot mértek össze különböző számú kardforgatóval. Az eredmények azt mutatták, hogy összetett környezetben az elit lovagok felülmúlták ellenfeleiket – ilyen esetben 70 kardforgatót is legyűrhettek. Ám egyszerűbb környezetben már 50 kardforgató is igen komoly kihívást jelentett a kilenc lovag számára.

Mindez tehát megfelel a teoretikus modelleknek, de továbbra is csak egy szimulációról beszélünk – lássunk tehát, mi a helyzet a hangya-fronton!

A kutatók két hangyafaj harci dinamikáját vizsgálták: az invazív természetéről ismert argentin hangyát és a nagyobb méretű ausztrál húshangyát – fontos hozzátenni, hogy egyik faj sem rendelkezik külön harci kaszttal, ezek mind dolgozók. Ettől független a húshangyák lényegesen nagyobbak, ami nyilván az ő oldalukra billetni a mérleget az egy-egy elleni küzdelemben.

Sajnos (vagy nem), de az élőlények jóval kiszámíthatatlanabbak, mint az algoritmusok, így a húshangyák nem harcoltak a kisebb argentin hangyákkal az egy-egy találkozás során. Sőt az esetek 13 százalékában nem került sor összecsapásra, míg a többiben a kisebb argentin hangyák támadták meg a náluk nagyobb rovart, aminek csúnya vége lett az argentin hangyák számára.

A kutatók megpróbálták meghatározni azt is, hogy hány argentin hangyára van szükség egyetlen húshangya legyőzéséhez, de erre soha nem kaptak végleges választ, mert az argentin hangyák ilyen helyzetekben nem kezdeményeztek harcot.

A további vizsgálatok során a kutatók 20 húshangyából álló csoportokkal és különböző számú argentin hangyával végeztek kísérleteket, 5 és 200 között. A számoktól függetlenül azonban 24 óra elteltével az összes argentin hangya elpusztult. Az érdekes megállapítás azonban az volt, hogy az elpusztult húshangyák száma az argentin hangyák számával nőtt, és ez a növekedés lassabb volt összetett terepen, mint egyszerű terepviszony mellett. Mindez tehát arra utal, hogy az argentin hangyák kisebb méretük ellenére együttesen legyőzhetik a húshangyákat, ám a terep bonyolultsága befolyásolja a harc dinamikáját, méghozzá minél komplexebb az adott környezet, annál nehezebb a kisebb hangyák dolga.

Mint azt tehát a kutatók megállapítják:

“A környezeti komplexitás befolyásolja a csoport mérete és a csoport harci képessége közötti kapcsolat meredekségét.”

Mindez tehát összhangban van azokkal az elméleti elképzelésekkel, amelyeket először az első világháború után vetettek fel.

(Kép: Pixabay/WinchWeb)