A SADM-ről érdemes tudni, hogy egy olyan napelem-irányító eszközről beszélünk, melynek feladata a műhold napelemeinek irányítása a Nap felé. A méretre nagynak számító berendezés bár kétségkívül hasznos, az űrszemét szempontjából azonban problémás, mivel viszonylag nehezen semmisül meg.
Valahányszor egy űreszköz elkezd visszazuhanni az atmoszférába, az adott műhold üzemeltetőjének igazolnia kell, hogy a balesetveszély esélye a földi becsapódás esetén kevesebb, mint egy a tízezerhez. A napelem-irányító berendezések gyártására szakosodott Kongsberg Defence & Aerospace (KDA) az ESA, a német Hyperschall Technologie Göttingen GmbH (HTG), valamint a Német Repülési és Űrrepülési Központ (DLR) közös hozzájárulásával indított projekt keretében vizsgálta egyik műszerük megsemmisülését. Ezt szemléltei az alábbi videó:
A szimulációhoz az ESA speciális szoftverét, a műholdak széthullását vizsgáló SCARAB-ot használták. Egy gyors adatelemzést követően az napelem-irányító berendezésbe az egyik csavar helyett egy alacsonyabb olvadáspontú alumíniumot tettek, hogy a szerkezet megsemmisülése minél hamarabb elkezdődjön - írja a ScitechDaily.
A projekt felelősei ezután a német űrhivatal plazma-szélcsatornájába helyezték a műholdat, amelyben jól szimulálható a légköri zuhanás. A légkörben felizzó műszer darabja - vagyis maga az űrszemét - körül plazma keletkezik, a szélcsatorna szele pedig a körülötte áramló levegőt szimulálja. A Hyperschal emellett egy olyan modellt is kidolgozott, melyet a napelem-irányító berendezéseket gyártók a későbbiekben is felhasználhatnak.
(Fotó: ESA)