A második világháború kirobbanása után az Egyesült Államok nem csatlakozott ugyan a harcokhoz azonnal, de a veszély fennállt, hogy ez a lehetőség bármikor bekövetkezhet, ezért a negyvenes évek elején a Védelmi Minisztérium elődjének, a Háborús Minisztériumnak bizonyos reformjai egyre sürgetőbbé váltak, többek között a dolgozók elhelyezésének tekintetében is. Brehon Burke Somervell tábornok, aki az amerikai hadsereg logisztikájáért volt felelős a későbbi háborúban, felvetette az ötletet, hogy hozzák egy tető alá a Hadsereg, a Haditengerészet és a Légierő munkatársait, akik az akkoriban használt épületekben, szám szerint 17 különböző helyszínen, nem igazán fértek el.

A tervek szerint a hatalmas létesítményt, aminek elegendő belső térrel kellett rendelkeznie a több mint 20 000 fős személyzet befogadására, eredetileg a már meglévő útinfrastruktúrához adaptálva helyezték volna el az Arlingtoni Nemzeti Temető közelében. Ez a terület az 1800-as években még a polgárháborúban a délieket vezető Robert E. Lee tábornok tulajdonának részét képezte, azonban a vereség után elkobozták tőle és 1864-ben a hadügyminisztérium katonai temetővé alakíttatta a helyet. Bár a tizenkilencedik században még nem is sejtették, de évtizedekkel ezután közvetetten ez a döntés okozta a vesztét a Hells's Bottomként (a Pokol Feneke) elhíresült negyednek és sok lakójának.

Franklin Delano Roosevelt ugyanis egyetértett azokkal, akik kritizálták az ötletet az irodaépület elhelyezkedésével kapcsolatban és más helyszínt jelölt ki a leendő Pentagon számára. A kritikák alapját az a tény szolgáltatta, miszerint az óriási ingatlan eltakarta volna a különlegesen szép kilátást, ami a temető látogatói számára nyílt meg Washington felé és a hely történelmi jellege iránti tiszteletből az Egyesült Államok akkori elnöke inkább más megoldást választott. Az új helyszínt szintén Arlingtonban, de valamivel délebbre, egy szegénynegyed területén jelölték ki. Washington DC körzetében számos más, meglehetősen kifejező névvel ellátott régió található, többek között Murder Bay (Gyilkos-öböl) vagy Dead Man's Hollow (Halott Ember Völgye), de Hell's Bottom neve is magáért beszél: a területen nem kimondottan vagyonos polgárok éltek és az építkezés miatti kitelepítés után sokaknak nehézséget okozott máshol megvetni a lábukat.

A háború közelsége azonban sürgetett és az építkezést minél hamarabb meg kellett kezdeni és be is fejezni,

így 1941. szeptember 11-én elindult a világ legnagyobb irodaépületének konstrukciója. A temető melletti helyszín sajátosságai miatt először ötszögűre tervezték a létesítményt (így elfért az utak között) és az új helyszínen is megtartották formát, mivel az ötszögű struktúra nagy előnnyel járt: könnyen lehetett benne közeledni az épületrészek között, minden egyes szárny körülbelül tíz perc sétával elérhető bármelyik másik szárnyból.

A Pentagon felépítésének más speciális jellemzői is vannak: annak ellenére, hogy a föld felett öt, a föld alatt pedig két szinttel rendelkezik, eredetileg nem építettek bele lifteket, hanem széles rámpákkal és lépcsőkkel oldották meg a közlekedést. Az alapszerkezetet acéllal megerősített betonból készítették - ez, akárcsak a felvonók hiánya, a háborús évekre jellemző spórolásának köszönhető, mivel az acélt ekkoriban más célokra hasznosították. És még egy furcsa sajátosság világít rá az akkori idők hatására, ami maradandó nyomot hagyott az épületen: a belső térben összesen 284 mellékhelyiség található,

kétszer annyi, mint amennyire feltétlenül szükség lenne.

A háttérben meghúzódó ok az amerikai történelem sötétebb részét idézi fel, a rengeteg különálló toalettet ugyanis a szegregáció miatt alakították ki, hogy az afroamerikai és a fehér dolgozók ne keveredjenek egymással. Arlington Virginia megyében található és ekkoriban még az úgynevezett Jim Crow törvények voltak életben a régióban, amelyek megkövetelték az elkülönített helyiségek használatát, azonban Roosevelt ezt felülírta az 1941 júniusában kiadott Executive Order 8802-vel, ami törvénybe foglalta a diszkriminatív tevékenységek tiltását a kormányzati és háborúhoz kapcsolható munkák terén. Emiatt a mellékhelyiségek tekintetében tulajdonképpen soha nem alkalmazták a szegregációs intézkedéseket.

Az építkezés egészen rövid időt vett csak igénybe, 16 hónap alatt be is fejeződtek a munkálatok és 1943 januárjában átadták az épületet, bár a személyzet egy része már előző év áprilisában beköltözött az irodákba.

• a Pentagon konstrukcióján ezer mérnök és 14 000 munkás dolgozott
• 43 000 tonna acélt
• 680 000 tonna homokot és kavicsot használtak fel hozzá
• a második világháború alatt 33 000 fős személyzetet "szállásolt el"
• a létesítmény 600 000 négyzetméternyi irodahelyiséggel rendelkezik
• 7754 ablakkal látták el
• és 28 kilométert tesz ki összességében a folyosók hossza.

Lifteket (összesen 70-et) végül csak 2011-ben építettek a közlekedés könnyítésére, egészen addig csak egy felvonó működött, amit a védelmi miniszter számára tartottak fenn.

A Pentagon eredetileg ugyan csak átmeneti létesítménynek készült, pontosabban a háború után más célokra tervezték használni, de végül az Egyesült Államok ikonikus épületévé vált, ami több támadást, köztük a tragikus 2001. szeptember 11-ei terrorakciót is túlélte, bár ez utóbbi esemény során 189 ember életét vesztette, mikor az American Airlines eltérített gépe becsapódott a hármas szekcióba.

(Forrás: defense.gov 1/2, army.mil, Fotó: Wikimedia Commons, Getty Images/bettman)