Az első számítógépes vírust még azelőtt megjósolta Neumann János, hogy egyáltalán kiépült volna a rendszer, amelyet megtámadhat a fertőzés. A Theory of Self-reproducing Automata című esszéjében az önmagát felépítő organizmus, mely a környezetéből nyeri az energiáját, már nem csak biológiai jelenség, hanem mechanikus “élőlény”, például egy komputer kód, mely tönkreteszi a gazdaszervezetet, lemásolja magát, majd új hordozót keres a túléléshez.
Neumann előre látta a jövőt.
De az első számítógépes vírus csak jóval később érkezett meg, 1971-ben a Creeper képében manifesztálódott. Bob Thomas készítette, de nem alantas célokra, hanem a megelőzés érdekében: arra volt kíváncsi, hogy lehetséges e egy önmagát sokszorosító programot létrehozni. A történelem első számítógépes vírusa ártalmatlan élőlény volt, az áldozatok gépén mindössze egy üzenetet hagyott: “Én vagyok a Creeper: kapj el, ha tudsz!” Tulajdonképpen nem is lehet valódi vírusnak nevezni, hiszen nem másolta magát, csak egyik gépről a másikra haladt. Rövid életének pedig gyorsan véget vetett a (valószínűleg) Ray Thomlison, az első email elküldője által fejlesztett Reaper program mely a nyomába eredt a hálózat útvesztőin át és ha sikerült elkapnia, azonnal kitörölte.
De nem kellett sokat várni a valódi, immár rosszindulatú vírusokra.
Egy évvel később jött a Rabbit (vagy Wabbit), mely már igazi replikánsokat teremtő fertőzés volt, majd felbukkant az első trójai vírus, az ANIMAL. Azóta pedig rengeteg más formája is született a vírusoknak és a számítógépes rendszerek kiépülésével, az internet megjelenésével, az okostelefonok elterjedésével sokkal szélesebb körben képesek fertőzni is. Méghozzá ezek csak egy kis szeletetét jelentik a kibertámadásokhoz használt eszközöknek: a malware-ek érkezhetnek phishing, vagyis e-mailes trükközés formájában, szintet léphetnek a zsarolóvírusok esetében és akár teljesen blokkolhatják az áldozat gépét, történhetnek DDoS (distributed denial of service, amikor a támadó akkora forgalmat irányít egy website-ra, hogy leáll a működése), cryprojacking, vagy SQL támadások is. A kiberbűnözők gyakran (politikai célokból) országokat, ipari létesítményeket, nagyobb rendszereket szemelnek ki maguknak, de valójában senki sincs tökéletes biztonságban tőlük. Az alábbi térképek ugyan nem nyújtanak megoldást a támadásokra, arra az antivírus programok valók, de mindenképpen tanulságos látni, hogy a világ mely pontjain milyen mértékű a kibertámadások gyakorisága.
A Kaspersky az egyik legismertebb antivírus szolgáltató, 1997-ben alapította Eugene és Natalya Kaspersky. A kezdeti időkben rendkívül sikeres, korát megelőző rendszereket fejlesztettek, az övék volt például az első karantén, melybe külön tudták izolalni a vírust, azonban az évek során érte őket kritika és gyanúsítás is, miszerint kémkedésre használják a programjaikat. Mindenesetre a Kaspersky Lab interaktív térképe és a hozzá tartozó statisztikák nyújtják az egyik legrészletesebb képet arról, hogy a világon éppen merrefelé támadnak a kiberbűnözők. Az adatok között az egyes országok külön is megtekinthetőek, Magyarország ezen a napon nincs a leginkább támadott országok között, az első helyen Oroszország áll, utána Németország és Franciaország.
A Deteque térképe a botnet (a robot és network szavak összevonásából) támadásokat mutatja, melyek általában DDoS-al, adatlopással, spamekkel kapcsolatosak. A piros körökre ráközelítve megnézhetjük az egyes országok adatait is. A statisztikai összesítés alapján jelenleg Kína áll a támadások központjában, mi nem vagyunk rajta az első tíz listáján.
A Sonicwall térképe nagyon szép színes, bár éppen ezért egy fokkal kevésbé átlátható, de a statisztikákat könnyen megtaláljuk, a támadás típusa és a legveszélyeztetettebb országok alapján is.
A Bitdefender animációja viszont a legkevésbé sem színes, inkább egy régi minimalista videójátékra hasonlít, valamint a statisztikák sem annyira részletesek, de a támadásokat, beleértve a spameket is, élőben sorolja, ami egészen hipnotikus hatású tud lenni, és jó szórakozás, ha már eléggé meguntuk a (egyelőre még önként vállalt) karantént.
(Fotó: Flickr/christiaancolen)