A víz rendkívül sokféle szerepet játszik az élőlények megfelelő funkcionalitásának biztosításában, a víz jelenléte nélkül, illetve csökkent vízmennyiséggel nem működnek olyan alapvető folyamatok sem, mint a sejtek növekedése, az oxigén szállítása a különböző testrészekhez, a felesleges anyagok eltávolítása vagy az ízületek kenőanyaggal való ellátása. Az emberi test körülbelül 60%-ban vízből áll, de a különféle szervek más-más víztartalommal rendelkeznek:
Az elégséges vízfogyasztás ezért létfontosságú, de az ajánlott napi értékeket, ami nők esetében körülbelül 2 liter, férfiaknak 3 liter közelében van, mégis kevesen tudják betartani. Egy Egyesült Államokban végzett felmérés szerint mindössze a válaszadók 22%-a nyilatkozott úgy, hogy naponta 8 pohárnyi, vagyis 2 liter vizet iszik, svéd vizsgálatok szerint 6-7 pohárnyi (1,2-1,4 liter) vízfogyasztás jelenti az átlagot megkérdezettek között, de a világ számos régiójában azért sem tudják az egészséges mértéket megtartani a lakosok, mivel egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű tiszta ivóvíz. A WHO tavaly márciusi jelentése szerint globálisan 2 milliárdra tehető azok száma, akik csak ürülékkel szennyezett ivóvízhez tudnak hozzájutni és legalább 122 millióan szerzik be a mindennapi vizüket tavakból, folyókból és forrásokból. Az Eutostat adatai egy másfajta érdekes jelenségre is rávilágítanak: a fejlett európai országokban 1990 óta sokat csökkent a háztartások által elhasznált csapvíz mennyisége: Magyarországon 55,8 köbméterről 37,2-re változott harminc év alatt, bár ez nem az ivóvíz fogyasztással, inkább más faktorokkal, például a gazdaságosabb háztartási gépekkel vagy az egy lakásra jutó kevesebb lakossal állhat összefüggésben.
Az alacsony vízbevitel köztudottan káros hatással van a közérzetre, már egy napi dehidratáltság miatt is jelentkezhet fejfájás, fáradtság, elködösülő gondolkodás és egyéb negatív tünetek, valamint az agy is veszít térfogatából. Arról azonban, hogy hosszú távon milyen következményekkel jár a vízhiány, már nehezebb pontos adatokat szerezni a megfigyelés feladatának komplexitása miatt, ezért korábban főként egérkísérletek során vizsgálták a szervezet reakcióit az életen át tartó részleges vízmegvonásra.
Egy nagyszabású program, amelynek eredményeit az eBioMedicine-ben publikálták január 2-án, viszont már a dehidratált emberi test folyamataiba is betekintést nyújt és a következtetések szerint összefüggést mutatott ki a vízhiány és a korai öregedés között. A tanulmány tulajdonképpen nem magát a vízfogyasztási szokásokat és azok hatását mérte, hanem a résztvevő alanyok vérében található szérum nátrium szintjének alakulását az évek során és az öregedésnek az egészségre nézve negatív következményeire utaló faktorokat.
Az elképzelés szerint ugyanis az öregedés nem kell hogy egyet jelentsen a betegségekkel és az egészség elvesztésével,
a test megfelelő karbantartásával lehetővé válik a hosszú és aktívan töltött élet lehetősége, ami a személyes előnyökön kívül társadalmi és gazdasági szempontból is haszonnal jár. Ehhez azonban létfontosságú a normál szintű hidratáltság, aminek hiányában növekszik a szérum nátrium mennyisége és felgyorsul a biológiai öregedés.
A kutatók a vizsgálatokat az ARIC (Atherosclerosis Risk in Communities) program során gyűjtött adatokra alapozták: a program alatt 15 792 személyt figyeltek meg 1987-1989-től kezdve több mint 25 éven keresztül és ezalatt több ízben mérték a különböző egészségügyi jellemzőiket, például a szérum nátrium szintjüket is. Mivel a vizsgálatból kizárták azokat, akiknek a nátrium szintje alapból magas volt (ez feltehetőleg valamilyen betegséggel állt összefüggésben) és csak a normál tartományba eső személyeket vették figyelembe, ezért a szérum nátrium mennyiségének növekedése (ami a normál tartomány felső határát súrolta) esetükben nagy valószínűséggel a hosszú távú elégtelen vízbevitel eredménye volt, ez ugyanis a leggyakoribb oka a nátriumszint emelkedésének.
A normál szérum nátrium szint 135 és 146 mmol/l közé esik, a kutatók megfigyelései szerint pedig azoknál, akik a tartomány felső részébe esnek, 142 mmol/l vagy annál magasabb értékekkel, nagyobb valószínűséggel alakulnak ki krónikus betegségek, nagyobb az eltérés a biológiai életkoruk és a valós (kronológiai) koruk között és nagyobb a kockázata a korai haláluknak is. 142 mmol/l feletti értéknél 10-15% annak esélye, hogy a biológiai kor több a valós kornál, 144 mmol/l fölött 50%-os ennek a valószínűsége. 144,5-146 mmol/l szintnél 21%-kal nagyobb a kockázata az idő előtti halálnak a 137-142 mmol/l csoporthoz tartozókkal összehasonlítva. 142 mmol/l szérum nátrium szint felett megnő az időskori betegségek megjelenésének valószínűsége is és könnyebben alakul ki szívroham, sztrók, cukorbetegseg, demencia vagy végtagi érrendszeri problémák. 138-140 mmol/l esetén a krónikus betegségek előfordulásának esélye sokkal kisebb a megfigyelések szerint.
A szérum nátrium megnövekedett szintjének és a vízfogyasztás elégtelenségének potenciális összefüggése miatt a kutatók arra jutottak, hogy a megfelelő hidratáció lehet az egyik megoldása a gondoknak, vagyis a vízivással le lehet lassítani vagy csökkenteni az időskorral gyakran együtt járó egészségügyi problémák kialakulását.
"Az eredmények arra utalnak, hogy a helyes hidratálás lelassítja az öregedést és meghosszabbítja a betegségmentes életet"
- mondta Natalia Dmitrieva, a tanulmány egyik szerzője a kutatásért felelős NHLBI (Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet) beszámolója szerint.
A szakértők a tanulmány eredményei alapján mindenkinek a több (de nem túlzásba vitt) vízfogyasztást ajánlják, ami a leírás szerint nőknek 1,5-2,2 liter közötti, férfiaknak 2-3 liter közötti mennyiséget jelent.
(Fotó: Unsplash/Cristina Gottardi, PxHere)