Abban, hogy egy bolygó mennyi idő alatt tesz meg egy teljes kört a tengelye körül, már akkor is igen jelentős különbségeket láthatunk, ha csak a Naprendszer nyolc bolygóját vizsgáljuk: a Jupiteren például mindössze 10 órából áll egy nap, míg a Vénusz 5832 óra alatt fordul egyet, vagyis ott egy nap 243 földi napnak felel meg.

Azt valószínűleg senkinek sem kell elmondani, hogy a Földön egy nap 24 órából - vagyis egészen pontosan 23,934 órából - áll, egy friss kutatás eredményei szerint ugyanakkor ez nem volt mindig így: a Nature Geoscience tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint a földtörténeti előidőnek is nevezett proterozoikum középső szakaszában, csaknem egymilliárd éven keresztül egy nap mindössze 19 óráig tartott a Földön.

A Live Science beszámolója szerint a kutatók egy viszonylag új módszer, a ciklosztratográfia segítségével becsülték meg a napok hosszát. A ciklosztratigráfia a Wikipédia magyarázata alapján "az ásványok, különösen a karbonátok, illetve a fosszíliák változatosságának gyakran ciklikus változásait vizsgálja"; a kutatók ennek segítségével állapították meg az úgynevezett "Milankovic-ciklusokat", azaz az olyan változásokat a Föld forgásában és pályájában, amelyek hatással vannak az éghajlatra is.

A tanulmány szerzői szerint a bolygó forgási sebességére a vizsgált időszakban döntő hatást gyakorolt, hogy a Hold által előidézett - és a bolygónk forgását lassító - árapály a mainál gyengébb volt, így ritka egyensúlyi helyzetbe került a napsugárzás által kiváltott - és a bolygó forgását gyorsító - légköri árapállyal. Az elmélet szerint a két, egymással ellentétes erőhatás egyensúlya okozhatta, hogy a földi napok mintegy egymilliárd éven keresztül öt órával rövidebbek voltak, mint napjainkban.

Ross Mitchell, a Kínai Tudományos Akadémia geofizikusa és a tanulmány egyik szerzője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy idővel a Hold "ellopta" a Föld forgási energiáját, ami lehetővé tette, hogy távolabb kerüljön a Földtől, ezzel együtt pedig az általa kiváltott árapályhatás is felerősödött.

Bár következtetéseket ezzel kapcsolatban nem vontak le, a szerzők megjegyzik, hogy a fenti jelenség pontosan egybeesik a kutatók által csak "unalmas milliárdnak" nevezett időszakkal, amikor a légköri oxigén szintjének megtorpanása miatt a biológiai evolúció lelassult a Földön, emellett pedig a bolygó tektonikai aktivitása is jelentősen visszaesett.

(Borítókép: Getty Images)