A sok lúd túlereje a disznókkal szemben nem csak a mezőgazdaságban és az abból kinőtt folklórban tűnik igaznak. Amióta a számítógépek tömegcikkek lettek, az internet segítségével pedig állandóan kapcsolatban állnak egymással, egyre többen és egyre okosabban használják ezt a milliónyi eszközt korábban megoldhatatlannak tűnő kihívások leküzdésére. A legismertebb példa az egyik legrégebbi: a SETI@home nevű projekt a kilencvenes évek végén arra vállalkozott, hogy az épp inaktív, képernyőkímélőket futtató számítógépekben szunyókáló számítási kapacitást annak a szolgálatába állítsa, hogy kutatók rábukkanjanak a világűrben bujkáló életformákra. Egy évtizeddel később a Google már azt mutatta meg, hogy a temérdek adat ugyanolyan hasznos erőforrás, mint az íróasztalunkon ücsörgő Pentium 166 MMX processzor: Flu Trends szolgáltatásuk azt jelezte előre, hogy merre számíthatunk influenzajárvány kitörésére. Ehhez még csak nem is kellett nyálelemző chipet telepíteniük a telefonjainkba, elég volt megfigyelniük, hogy merrefelé keresnek egyszerre sokan a betegség tüneteire vagy az ügyeletes patikák nyitva tartására.

Ehhez hasonló, zseniális ötlet a most elindult fölrengés-előrejelző rendszerük.

Ahogy Dieter Bohn a The Verge-ön beszámolt róla, a megoldás a minden okostelefonban megtalálható gyorsulásmérőt használja arra, hogy a szenzor által észlelt apró rezgésekből megállapítsa, hogy földrengés készülődik-e a környéken. Persze egyetlen készüléknél nem biztos, hogy egyszerű lenne megmondani, hogy a szomszéd centrifugája, vagy a szomszéd megyében zajló tektonikus mozgás miatt rezeg aprókat a Samsung A50 az asztalon. De ha egy teljes megye összes telefonja ugyanazt érzi, akkor ott vagy nagyon túltolja valaki a mosógéphasználatot, vagy érdemes fedezéket keresni.

A program apró lépésekben indul el: egyelőre csak Kaliforniában, a már meglévő előrejelző-rendszerrel együttműködve debütál. Később a Google keresőjében fognak megjelenni információk arról, ha földrengésre keresünk, hogy a környékünkön észlelt-e ilyet a rendszer. A harmadik lépésben a telefonok már maguktól csipogni fognak, hogy tessék gyorsan fedezékbe vonulni. Természetesen az alkotók is ismerik a megoldás korlátait: minél közelebb vagyunk az epicentrumhoz, annál kevésbé tud majd előre szólni a telefonunk a bajról; az igazi segítséget a kissé arrébb élők kapják majd. És persze az egész nap dolgozó gyorsulásmérő nem tenne túl jót az akksinak, ezért a töltőn hagyott telefonokon fog futni az érzékelésért felelős szoftver, és csak azoknál, akik bekapcsolják ezt a funkciót. A projekt gazdái, ahogy a cikkben olvasható, abban bíznak, hogy ezeken az alapokon egy idő után nem csak telefonok fognak csilingelni, ha veszélyt éreznek, hanem automatikusan leállhatnak majd az irodaházak liftjei, vagy épp kinyílhatnak a tűzoltóságok garázskapui.

(Fotó: Angelo Giordano/Pixabay, Google)