2035-re megszűnhet az amazonasi esőerdők levegőtisztító képessége
2020 / 03 / 12 / perei.dora
2035-re megszűnhet az amazonasi esőerdők levegőtisztító képessége
Harminchat ország száznyolcvanegy kutatója éveket töltött a mintegy háromszázezer fa tanulmányozásával, eredményeik azonban nem sok jóval kecsegtetnek.

Éljünk bárhol a világon, a trópusi esőerdők szerepe a levegőtisztításban mindannyiunk hétköznapjait befolyásolja, hiszen azok óriási mennyiségű szén-dioxidot kivonnak a légkörből, ezáltal mérséklik az éghajlatváltozás negatív következményeit. Egy, a Nature magazinban nemrég megjelent kutatás szerint azonban a növények ezen képessége korántsem olyan erőteljes mint hajdanán. A változás ráadásul egészen megdöbbentő: az 1990-es évek folyamán az érintetlen trópusi erdők - amelyeket sem fakitermelés sem tűz nem érintett - körülbelül negyvenhat milliárd tonna szén-dioxidot vontak ki a légkörből.

Ez a becslések szerint huszonöt milliárd tonnára csökkent a 2010-es években. A huszonegy tonna különbség megfelel az Egyesült-Királyság, Németország, Franciaország és Kanada együttes, egy évtizednyi fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásának.

De hogyan jutottak a kutatók ilyen aggasztó következtetéshez, és hogyan lehet, hogy ezt még senki sem tudta? Úgy, hogy a megfigyelések évekig tartottak, méghozzá harminchat ország, száznyolcvanegy kutatójának bevonásával, akik folyamatosan monitorozták a növények állapotát a világ esőerdeiben.

A folyamat során megvizsgálták a fafajokat, és megmérték az erdő területén lévő egyes fák átmérőjét és magasságát. Aztán néhány évvel később visszatértek pontosan ugyanabba az erdőbe, és újra megmérték valamennyit. Ezáltal láthatták, melyik nőtt, melyik pusztult el, és melyik indult fejlődésnek. A mérések lehetővé tették a kutatók számára, hogy kiszámítsák, mennyi szén tárolódik egy erdőben, és ez hogyan változik az idő múlásával. (A mérések megfelelő időközönkénti és megfelelő helyen történő ismétlésével felfedhetik a hosszú távú tendenciákat.) Mindez azonban csak elméletben hangzik egyszerűnek, a valóságban valódi kihívással jár, különösen Afrikában, az egyenlítő mentén, ami otthont ad a világ második legnagyobb trópusi esőerdejének. Mivel a szakemberek az érintetlen erdőket akarták ellenőrizni, egészen mélyre, a legutolsó faluig és ösvényig kellett hatolniuk, mielőtt elkezdhették méréseiket. Ezután először helyi szakértőkhöz fordultak, akik jól ismerik a fákat, emellett régebbi mérési adatokkal rendelkeznek, amit felhasználhatnak az új kutatásban. Majd meg kellett szerezniük a helyi kormányok engedélyét, valamint egyezséget kötni a helyiekkel, hogy végig az ő útmutatásukat követik a területeken. Magyarán az egész folyamat csapatmunkára épült. A projekt rendkívül nehéz volt: a kutatók egy hetet kenuban utaztak, hogy elérjék a Kongói Demokratikus Köztársaság központjában lévő Salonga Nemzeti Parkot, majd mocsarak mentén kellett átkelniük egy hónapig tartó expedíciójuk minden kellékével felpakolva, míg megérkeztek következő állomásukra, a Nouabalé Ndoki Nemzeti Parkba. Mindennap kora reggel keltek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az előttük álló napból. Első körben olyan alumínium szögeket használtak, amelyek nem sértik a fákat, majd azokat ellátták egyedi számazonosítókkal, valamint festékkel jelölték méréseik pontos helyét, hogy legközelebb gond nélkül megtalálhassák. Néha egy egyhetes utazás után egy ötfős csapatnak további négy-öt napig tartott, mire megmértek négy-hatszáz fát. Méréseiket ötszázhatvanöt különféle területen végezték, amelyeket két nagy erdőmegfigyelési hálózatba csoportosítottak: az Afrikai Trópusi Esőerdők Megfigyelőhálózatra és az Amazonas Esőerdő Hálózatára.

Összességében több mint háromszázezer fa életét nyomon követték és több mint egymillió mérést végeztek tizenhét országban.

A következő lépés az adatok rendszerezése volt, melyhez a Leedsi Egyetem által létrehozott ForestPlots.net weboldalt használták, ami lehetővé tette a szabványosítást függetlenül attól, hogy a mérések Kamerunból vagy Kolumbiából származnak. Ezt követően több hónapos részletes elemzés és az adatellenőrzés következett, valamint a megállapítások alapos felmérésére is plusz idő kellett, miközben nemcsak külön-külön kellett figyelniük az egyes növényeket, de az összképet sem hagyhatták figyelmen kívül.

A kutatók végül levonták következtetéseiket a jövőre nézve: statisztikai modelljük és a jövőbeli környezeti változások becslése alapján 2030-ra az afrikai erdők szén-dioxid-megkötő képessége tizennégy százalékkal csökken, míg az amazonasi erdők levegőtisztító képessége 2035-re megszűnhet.

(Fotó: Pxhere.com)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

 


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.