A Sony egyfajta gondolatkísérletnek beillő projektjében, melynek a One Day, 2050 nevet adta, tervezőkkel és sci-fi írókkal együtt próbálta megjósolni, hogy milyen is lehet majd a világ néhány évtized múlva, ha a jelenlegi technológiákat egy kicsivel tovább fejlesztik a cégek és a most még ritkán (vagy soha sem) alkalmazott megoldások a hétköznapok szerves részét alkotják majd.

Vízivárosok

A projekt keretében elképzelt világot lehet akár posztapokaliptikusnak is nevezni, elvégre a résztvevők számításba vették azt a lehetőséget is, hogy a klímaváltozás, a sok helyen élhetetlenné váló körülmények és a növekvő tengerszint hatására a klímamenekültek száma olyannyira megnövekszik, hogy az emberek egy része egészen más életmódot alakít ki, ahhoz hasonlót, amit korábban csak a Vízivilágban láthattunk. A filmmel ellentétben a Sony víziójában azonban nem a természethez visszatérő, kevés forrásból gazdálkodó nomádok róják majd a vízi utakat, hanem high-tech lebegő házak kényelmében utaznak a lakók, akik akár össze is kapcsolathatják a lakásaikat, hogy a tengeri viharok és hullámok viszontagságainak jobban ellenálló várost építsenek ki.

A lakóhajók víz feletti része közösségi térként szolgál, míg a víz alatti rejti a privát célokra használt helyiségeket, a tető napelemekkel borított, és automatikusan változatja az alakját, hogy ha kell, nagyobb védelmet nyújtson az időjárással szemben. A szélenergiával hajtott jármű beépített vízszűrőkkel is fel van szerelve, hogy mindig jusson tiszta és iható víz a lakóknak. Az energiát a hajó aljában lévő tárolókban lehet későbbre is tartalékolni, így az egymással összetalálkozó szomszédok akár egymást is elláthatják energiával.

Az elképzelés szerint nem csak a klímamenekültek, hanem akár a politikai okokból a hazájukat elhagyó emberek is ezt a vízi életmódot választhatják a jövőben, erre egyébként ma is van példa, a Malajzia és Indonézia környéken élő Bajau tengeri nomádok évszázadok óta élnek lényegében hontalanul és a politikai szabályozások, valamint a szárazföldi lakosok hozzáállása megnehezítik a letelepedési kísérletekeiket.

Élet Szimulátor

De hogyan fog alakulni azok élete, akik a városokban maradtak? A Sony jövőképe ebből a szempontból talán még messzebbre rugaszkodott a valóságtól, bár a megjósolt világ technológiai berendezkedésének az alapjai tulajdonképpen már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak, csak a használati módjuk nem valósult meg olyan módon, ahogy a One Day, 2050 szerzői elképzelték. A koncepció szerint 2050-re bevezetik az univerzális, mindenkinek alapból járó jövedelmet, ezért az emberek különbséget tehetnek olyan munkák között, amelyek az élet fenntartását szolgálják és amelyeket pusztán szórakozásból vállalnak.

Az életút tervezése már nem random módon valósul meg, gyakran hibákkal vagy zsákutcákal teli eredményekhez vezetve,

a mesterséges intelligenciával működtetett Élet Szimulátor a múlt adatainak elemzésével különféle jövőképeket mutat be a felhasználóknak, akik így pontosan olyan életet tervezhetnek maguknak, amilyet ideálisnak tartanak.

A szimulációkból ízelítőt is kaphatunk a Sony videómegosztó csatornáján (japán nyelven, de bekapcsolható hozzá az angol felirat is).

A szaglás az új divat

A vízió (még) kevésbé pozitív részében a Sony azt is részletezi, hogyan marad az élet alapvető velejárója a maszk még 2050-ben is, bár a sci-fi világban már közel sem csak védekezésre lehet használni az eszközt.

"Kitaláltunk egy új arcmaszkot, ami kulcsfontosságú szórakoztató eszköz, amely a szaglást használja ki, míg a hagyományos szórakoztatási formák a látásra és a hallásra alapoztak."

- írják a projekt oldalán.

A különböző szagokat emlékek felidézésére, vagy akár érzések megosztására is lehet majd alkalmazni az Érzéki Szórakoztatás (Sensorial Entertainment) rendszerének segítségével.

Pszichológus a bőr alatt

Hiába azonban minden fejlődés és az Élet Szimulátor segítsége, az emberek csak emberek maradnak még egy képzeletbeli jövőben is, ezért a nehézségekre is fel kell készülni. A bukások, szakítások és halálesetek feldolgozásban szintén a mesterséges intelligencia nyújt támogatást, méghozzá egy bőr alatt viselhető eszközbe rejtett szenzor hálózat segítségével.

A berendezés a nap huszonnégy órájában monitorozza a felhasználó érzelmi és pszichológiai állapotát és ha stresszt és negatív érzelmeket érzékel, megjelenik valamely előre kiválasztható formában, felveheti például a probléma forrásaként szolgáló személy alakját, hogy így hozza létre a terápiához szükséges ideális körülményeket. Az Opheliának elnevezett mesterséges pszichológus segítségével lehetővé válik, hogy a jövő társadalmát érzelmileg kiegyensúlyozottabb és a nehézségeknek ellenállóbb polgárok népesítsék be az elképzelt utópisztikus (vagy disztópikus) világban.

Ez a cikk eredetileg 2021.01.19-én jelent meg a Rakétán.

(Fotó: Sony)

További cikkek a témában: