A Robocup története 1993-ban kezdődött Japánban, ahol Minoru Asada, Yasuo Kuniyoshi és Hiroaki Kitano, az Oszakai és a Tokiói Egyetem, valamint az Okinawai Tudományos és Műszaki Intézet professzorai úgy döntöttek, hogy a robotika tudományának népszerűsítése érdekében robot-focibajnokságot szerveznek, ahol lehetősége nyílik a résztvevőknek a technológiai fejlesztések és a mesterséges intelligencia rendszerek legújabb vívmányait bemutatni. A Robocup (Robot World Cup Initiative) első meccsére jelentkező fejlesztők felé az elvárás annyi volt, hogy az általuk összeállított csapat tagjai valóban képesek legyenek futballozni, rendelkezzenek valamilyen fokú autonómiával, valós időben reagáljanak az eseményekre, dolgozzanak együtt a társaikkal (multiágens együttműködéssel) és legyen előre eltervezett stratégiájuk.

A leírásból is látszik, hogy a robitfoci nem csak látványosságnak készült, hanem aktívan hozzájárult a szoftverek fejlesztéséhez és az algoritmusok precízebb teljesítményének kialakításához,

a hardverről nem is beszélve, elvégre mindezeket a képességeket végül egy, lehetőleg humanoid alakú gépnek kellett megvalósítania.

Az első bajnokságot 1997-ben tartották meg, a nevező csapatok között nem csak valódi robotokat, hanem szimulációkat létrehozó csapatok is indultak, a valódi humanoidok azonban csak később jelentek meg a játékosok között. Ahogy a korai felvételeken látható, az első versenyzők vagy a kis méretű vagy a közép méretű kategóriában versenyezhettek, az előbbi általában doboz alakú, focistákra távolról sem hasonlító gépekből, míg a középkategória tagjai a stabilabb négylábú, ennélfogva kutya formájú robotokból állt össze.

Az évek folyamán a Robocup híre egyre terjedt a világban és egyre több mérnök próbálta ki magát a területen, az innovációk pedig nem csak a sportpályán, hanem a mindennapokba átültetve is hasznosnak bizonyultak. Manuela Veloso, a projekt egyik alapítója például segített létrehozni a RoboCup@Home, a Robocup Rescue és a RoboCup@Work versenyeket, amelyen való életbeli környezetben is működő és valódi problémákat megoldó robotkat tréningeznek. Az általa fejlesztett robotok kevéssé látványosak, viszont annál hasznosabbak az IEEE Spectrum leírása szerint, az önállóságot például praktikus módon kombinálják az emberekkel való együttműködéssel: ha számukra nehézséget okozó akadállyal szembesülnek, egyszerűen segítséget kérnek a legközelebbi embertől, ezt a módszert a kutató szimbiotikus autonómiának hívja.

A Robocupon az elmúlt időkben egyre fejlettebb humanoidok is részt vesznek, többek között a Peppert is fejlesztő SoftBank Robotics Nao robotja, amelynek fejlődését végigkövethetjük a SoftBank videójában. A bajnokság végső célja, melyet még a kilencvenes évek elején fogalmaztak meg a japán kutatók, jóval tovább mutat annál, mint hogy néhány gép egymásnak passzolja a labdát és időnként betaláljon a kapuba:

a Robocup versenyzői a tervek szerint 2050-re megmérkőznek a labdarúgó-világbajnokság győztes csapatával és le is győzik őket, mindezt a FIFA szabályainak pontos betartásával.

Azt a ötletgazdák is elismerik, hogy a terv eléggé nagyszabású és a technológia jelenlegi fejlettségi szintjén még közel sem kivitelezhető, de évtizedek munkájával talán sikerül közelebb kerülni a célhoz. Egyébként létezik egy szerényebb B-terv is arra az esetre, ha a győzelem mégsem lenne elérhető: eszerint az évszázad közepére létrehoznának egy olyan robotcsapatot, amelyik egyszerűen csak úgy játszik, mint az emberi játékosok.

Hogyha valóban sikerülne a humanoidoknak megverni a leendő World Cup győztest, akkor is felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen módon lehetne ezek után is fenntartani az érdeklődést a versenyek iránt, ami fontos lenne a robotika további fejlődése szempontjából, de erre egyelőre nincs határozott válasz. Mióta az IBM Deep Blue-ja legyőzte Kaszparovot sakkban, megszokhattuk már, hogy az algoritmusok sok más játékban és sportban is jobban teljesítenek, mint a legjobb emberi versenyzők, ezért a hírértéke könnyen elsikkad egy hasonló (robot) győzelemnek, de az alkalmazások és újítások, melyet a fejlesztések tesznek lehetővé, tovább élhetnek és segíthetnek megbirkózni a valódi problémákkal is a világban.

(BBC, Fotó: Getty Images/ picture alliance)

További cikkek a témában:

A robotok még lassan kosaraznak, de egy büntetőpárbajra már nem érdemes kihívni őket A Franciaország-USA kosárlabdameccs szünetében igencsak érdekes dolgok történtek a pályán a tokiói olimpián.
Kaszparov mostanra megbékélt az őt legyőző mesterséges intelligenciával Garri Kaszparov egyike a legnagyobb sakkozóknak, sőt sokak szerint ő a legjobb. Ezért is érte kisebb megrázkódtatásként a világot, hogy 1997-ben legyőzte őt egy számítógép. Huszonhárom évvel később visszatért az egykori vereség helyszínére, és egy interjúban beszélt a mesterséges intelligencia és az ember viszonyáról. És arról, hogy milyen az első olyan értelmiséginek lenni, akinek egy gép veszélyztette a munkáját.
Egy robot legyőzte a dél-koreai nemzeti curling-válogatott játékosait A Korea Egyetemen fejlesztett mélytanuló programmal Curly, a curling robot négyből három meccset megnyert a dél-koreai nemzeti válogatott játékosai ellen.