Az ózonréteg rendkívül fontos szerepet játszik a földi élet védelmében: az a kis mennyiségű ózonmolekula, ami a bolygó légkörében található, képes kiszűrni a káros ibolyántúli sugárzást, ami az elektromágneses sugárzás 180-400 nanométeres tartományba eső spektrumát jelenti. Az UV-sugárzás ugyan előnyös tulajdonságokkal is bír, a nagyobb hullámhosszú UV-A és UV-B felelős például a szépen lebarnult bőrért és szükséges a D-vitamin képződéshez, a 280 és 100 nanométer között működő UV-C pedig agresszív hatása miatt alkalmas a fertőtlenítésre és a vírusok pusztítására - ezt a jellemzőjét ki is aknázták (és aknázzák ma is) a koronavírus járvány alatti időszakban.

Ha azonban az ultraibolya sugárzás mindenféle szűrő nélkül, teljes erejével érkezne a Föld felszínére, az az élőlényekre nézve igen negatív következményekkel járna, többek között a DNS-t károsító hatása miatt. Az UV-B sugárzás a DNS-t és az RNS-t alkotó nukleotidlánc szerkezeti egységeinek, a nukleotidoknak a kötéseit módosítja és a reaktív oxigén gyökök számát szaporítja. A hosszú ideig tartó UV-sugárzásnak való kitettség a DNS egyik bázisának, a timinnek a reakcióit és kötéseit változtatja meg és idővel rendkívül megnehezíti a felgyülemlő károsodások javításának feladatát. A sztratoszférában elszórtan található, három oxigénatomból álló ózonmolekulák elegendő védelmet nyújtanak azonban ahhoz, hogy megmeneküljünk a legrosszabb következményektől.

Az ózonréteg elvékonyodásának emberi tevékenységekkel kapcsolatos okaira már az 1970-es években felhívta a figyelmet két kutató, Mario Molina és F. Sherwood Rowland, de még évek teltek el, mire megszületett a megállapodás a védelem érdekében tett lépésekről és közös megegyezéssel elkészült a montréali jegyzőkönyv. Az egyezmény első körben a klórtartalmú és a légkörbe könnyen kikerülő klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC) és a hidrogénezett-fluorozott szénhidrogének (HCFC) előállított mennyiségének csökkentéséről szólt, majd később, 1992-ben a szintén erősen ózonkárosító, brómtartalmú metil-bromid is felkerült az ózonréteget vékonyító anyagok listájára.

Az addig rovarirtóként/növényvédőszerként használt vegyület kiiktatására külön projekteket indítottak a fejlődő országokban, hogy felgyorsítsák a folyamatot.

A metil-bromid esetében egy kivételt engedélyez az egyezmény: a szer továbbra is használható a QPS (quarantine and pre-shipment, karantén és szállítás előtti kezelés) céljaira, mivel a törvényhozók úgy ítélték meg, hogy nem létezik hasonlóan hatékony és széles körben elérhető alternatíva, amivel lecserélhetnék a vegyületet.

A montréali jegyzőkönyvet sikerült többé-kevésbé betartani a részes feleknek és a közös munka eredményességét mutatja a legutóbbi jelentés (PDF), amit az egyezmény hatását vizsgáló tudományos fórum (többek között a Meteorológiai Világszervezet és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja) készített el és adott közre. A négyévenként végzett felmérés során az ózonréteg védelmével kapcsolatos aktuális fejleményeket veszik sorra és egyúttal a döntéshozók számára nyújtanak tudományos információkat a kihívások legyőzéséhez. A jelentés szerint a legutóbbi, 2018-ban publikált elemzés óta mind a klór-, mind a brómtartalmú vegyületek kibocsátott mennyisége csökkent, emellett az ODP anyagok (ozone depleting substances) kontrollja a globális felmelegedést is lassítja, ha a montréali jegyzőkönyv szabályainak figyelmen kívül hagyásával történő kibocsátási értékekkel és azoknak a globális felmelegedéshez hozzájáruló hatásával hasonlítják össze.

Good news from #AMS2023: The ozone layer is on track to recover within four decades.

Press release ➡️ https://t.co/htPbNDJ9VU

Executive summary ➡️ https://t.co/yO6o2dVOd3

Partners ?? @UNEP, @NOAA, @NASA, @EU_Commission pic.twitter.com/03FY2TQHPo

— World Meteorological Organization (@WMO) January 9, 2023

Az ózonréteg tekintetében a jelentés pozitív és kevésbé pozitív eredményekről is beszámol: eszerint a sztratoszféra felső részében lévő ózon mennyisége növekszik, a Déli-sarkvidék felett kimutathatóan javul a helyzet, bár ebben a térségben természetes ingadozások is megfigyelhetőek. A modellek azonban a sztratoszféra felső részére vonatkoznak, az alsó rész tekintetében nincs jele a javulásnak. Az Antarktisz felett vélhetőleg, amennyiben ebben a tempóban halad az ózonpajzs "gyógyulása", 2066-ra tér vissza az 1980-as szintre a vastagsága, az Északi-sark felett 2045-re, míg a világ többi részén 2040 körül. A 2016-os kigali megállapodásban megfogalmazott célokért tett lépések hatása szintén pozitív: a fluorozott szénhidrogének (HFC) gyártott mennyiségének harminc év során 80%-kal való csökkentése 2100-ig, ha nem is sokkal, de 0,3-0,5%-kal kisebb mértékű globális felmelegedést eredményez.

A jelentés az ózonrétegre esetlegesen veszélyt jelentő, jelenleg is használt vegyületek és jövőbeli emberi tevékenységek vagy akár természeti jelenségek között a metánkibocsátást, a dinitrogén-oxid használatának növekedését, az extrém futótüzeket, a vulkánkitöréseket, az egyre szaporodó rakétaindításokat és a tervbe vett szuperszonikus személyszállító flották jövőbeli működését sorolja fel. A problémák kezelésére szolgáló javaslatok között a dinitrogén-oxid kibocsátásának legalább 3%-os csökkenését (2023 és 2070 között), a CFC és HCFC vegyületek mennyiségének további redukálását és a metil-bromid QPS alkalmazásának tiltását, pontosabban ezek fontolóra vételét veszik számba az elemzést készítő szakértők.

(Fotó: ESA/Planetary Visions)

Titokzatos, ózonréteget károsító anyagot detektáltak az atmoszférában A vegyianyagnak a kutatók szerint nincsen semmilyen ismert ipari felhasználási módja, így rejtély, hogy a kelet-ázsiai gyárak környékén miért nőtt meg a koncentrációja az elmúlt években.