Arról, hogy a megfelelő adatvédelem miért fontos, már többször írtunk, most pedig arra adunk tippeket, hogy hogyan kerülhetjük el, hogy meghackeljenek minket.
A kétlépcsős vagy kétfaktoros azonosítás lényege, hogy a felhasználóknak belépéskor nem csupán a fiókhoz tartozó jelszavukat kell megadni, hanem egy véletlenszerűen generált kódot is, ami például SMS-ben érkezik. Manapság már az internetes szolgáltatások szinte mindegyike rendelkezik ezzel az opcióval (Facebook, WhatsApp, Instagram, Twitter, e-mail fiókok és társaik), sőt a legtöbb platformon végre azt is megoldották, hogy a kódgeneráláshoz ne csupán a nem túl biztonságos SMS-t, külső alkalmazást is lehessen használni.
A kiberbiztonsági ajánlások alapján napjainkban már minden felületen célszerű erős jelszót beállítani (tizenkét karakteres hosszú, legalább két nagy betűt, két számot és két speciális karaktert tartalmazó, ami lehet felkiáltójel, kukac, kettőskereszt, vagy valami hasonló), és nem célszerű ugyanazokat az adatokat több helyen is megadni. Viszont az is igaz, hogy a modern világ valamennyi szolgáltatáshoz saját felhasználói fiókot kell regisztrálni, így könnyen összejöhet akár tíz-húsz, vagy még több fiók is - ennyi erős jelszót pedig lehetetlenség észben tartani.
Aki esetleg nem mozog túl otthonosan a jelszókezelők kínálatában, annak figyelmébe ajánljuk a CNET korábbi cikkét, amelynek szerzői letesztelték a legnépszerűbb jelszókezelőket, és ennek alapján a LastPass bizonyult az egyik legjobb applikációnak a biztonságos jelszavak és kártyaadatok kezelése tekintetében. Illetve szintén jó eredményt ért el a 1Password is, csakhogy amíg a LastPass-re nem, addig erre muszáj előfizetni; a programnak csak próbaverziója van, ingyen egyáltalán nem működik.
Ami viszont mindkét alkalmazásra igaz, hogy azok asztali böngészőben és mobil eszközökön egyaránt elérhetők, a digitális széfhez pedig nemcsak a jelszó, hanem ujjlenyomat vagy akár PIN-kód segítségével is adnak hozzáférést. Plusz, a LastPass ingyenes verziója az eszközök közötti szinkronizációt is támogatja.
Régóta, a koronavírus-járvány időszaka alatt pedig különösen elterjedtek a különböző adathalász e-mailek, melyekben a kiberbűnözők különféle utasításokkal próbálják megszerezni áldozataik személyes adatait, köztük a bankkártyához tartózókat és hasonlók.
Noha az ember valamiért ösztönös késztetést érez még a gyanús levelek vagy csatolmányok megnyitására is, semmiképp se tegyük ezt meg, ha: az üzenet tárgya sikertelen küldés, mi pedig pontosan tudjuk, hogy nem küldtünk ilyen levelet; bankoktól vagy egyéb szolgáltatóktól érkezett e-mailek, amik azt kérik, hogy a levélen keresztül érkező linken keresztül lépjünk be a fiókunkba; szintén gyanús lehet, ha a levél feladója azonnali cselekvést követel, például azonnal adjuk meg bankkártyánkhoz tartozó adatainkat, és a többi; az is gyanakvásra adhat okot ha helyesírási hibákat vagy idegen nyelvű mondatokat tartalmaz a levél; óvakodjunk és kezeljük bizalmatlanul a csalogató szövegeket, amik nagy értékű nyereményekkel kecsegtetnek.
Ha csak a biztonságtechnikai oldalát nézzük, a szoftverbiztonság úgy a cégek, mint a magánszemélyek számára elengedhetetlen fontosságú, ebben játszik szerepet a folyamatos frissítés. Hiszen a kiberbűnözők a nap huszonnégy órájában folyamatosan keresik a különböző szoftverek sebezhetőségeit. Rendszeres frissítéssel azonban mindig megkapjuk a legújabb biztonsági javításokat, amelyek által a hackerek nem férhetnek hozzá az érzékeny adatokhoz, nem vehetik át az irányítás eszközeink felett.
A biztonság témakörébe az is beletartozik, hogy miként óvjuk adatainkat internetezés közben, vagy éppen az is, hogyan vigyázunk kényes információkat tartalmazó állományainkra, mappáinkra a számítógépen. Szerencsére manapság rengeteg program közül választhatunk, amelyek a fenti célból születtek, ilyen például az Encrypto, az egyik legkönnyebben használható program, ami Windowson és macOS-en is fut, így a titkosított fájl – a megfelelő jelszó birtokában persze – bármelyik rendszerben megnyitható.
Segítségével titkosíthatunk egy-egy fájlt, de akár komplett mappákat is, sőt, a megosztásuk is rendkívül egyszerű.
A visszafejtés szintén könnyen megy, hiszen csak duplán kell kattintani a titkosított fájlra, beírni a jelszavunkat, majd elindul a visszaalakítás.
Bármerre is járunk, bármilyen netes szolgáltatás használunk, digitális lábnyomunk örökre ott marad az egyes szervereken. Amennyiben szeretnénk csökkenteni digitális lenyomatainkat, akkor bizony speciális megoldásra van szükség.
Nyilván az is egy megoldás, hogy elkezdjük törölgetni azonosítóinkat és profiljainkat a legnépszerűbb helyekről ,ezzel azonban a probléma még nincs megoldva. A DeleteMe nevű program ígérete szerint szinte minden információinkat letöröl a hálózatról: ha kíváncsiak vagyunk milyen lépéseket hajt végre az alkalmazás, akkor itt megtekinthetjük, illetve ki is próbálhatjuk. Lényeg a lényeg, a biztonságra nem lehet eléggé odafigyelni, ezért érdemes a fenti tanácsokat észben tartanunk, ha a jövőben is biztonságosan neteznénk.
(Fotók: Getty Images Hungary)