Három, a kanadai Brit Columbia Egyetem munkatársa közelmúltbeli tanulmányuk során egy, a Hawaiin működő francia-kanadai teleszkóp által, 2010-ben rögzített, archivált felvételeket ellenőrzött, elsősorban a Jupiter irreguláris kis holdjai után kutatva. Az irreguláris holdak pályaelhajlásuk, elnyúltságuk, valamint keringésük alapján a Nap körüli pályáról azonosított égitestek, amik pályajellemzőik és színképük alapján több csoportba oszthatók.

Bizonyos elméletek szerint az objektumok részben valamilyen múltbéli ütközés során kialakult égitest-maradvány képződményei, egykori kisbolygók lenyomatai, így a legtöbb még nevet sem kapott. Ezzel szemben a reguláris, azaz szabályos holdak a bolygóval együtt, a körülötte keringő törmelék összesűrűsödésével keletkeztek. (A Jupiternek nyolc ilyen holdja van, és ide tartozik a Galilei-féle négy is.) A kutatók tervei szerint az irreguláris kis holdak tömegéhez nagyobb tömeget adnak, majd felfedezésüket közzéteszik egy őszi, virtuális bolygótudományi konferencián, de a leírásuk már most is elérhető. Az adatelemzést egy meghatározott égbolt-részről készítették, amiket a teleszkóp háromszáznegyven megapixeles MegaCam nevű kamerája rögzített. A kamera normál és infravörös fényben egyaránt használható, ennek köszönhetően hatvan egyedi, a Jupiter közelében készült fotót vizsgáltak át részletesen. A felvételek eredetileg egy már felfedezett irreguláris hold újra megkereséséhez készültek, amikor is két új irreguláris holdat is rajtuk. Ám ezúttal új módszerrel szerezték meg a szükséges információkat: a nagyon halvány objektumokat a képek összegzésével megjelenítették, ezzel a képzaj jelentősen csökkent, és kirajzolódtak az eddig ismeretlen képpontok. Érdekesség, hogy

már ezen az apró átvizsgált égrészen is ötvenöt olyan mozgó objektumot találtak, amelyek feltehetően a Jupiter holdjai,

azonban három közülük túl gyorsan mozgott, emiatt kizárták őket, mivel azok valószínűleg csak a látómezőbe beúszó kisbolygók lehetnek. A kutatók végeredményben ötvenkét égitestről megállapították, hogy Jupiter-hold lehet, az elmozdulás mindegyiknél óránként tizenöt-huszonhárom ívmásodperc közötti, míg fényességük eltért a kisbolygóöv objektumaitól. Az adatok között szerepel az a két irreguláris hold is, amelyeket még 2012-ben fedeztek fel ugyanezen felvételekből, valamint további öt, korábban már felfedezett holdat is újból beazonosítottak. A legtöbb most felfedezett objektum retrográd keringésű, vagyis a Jupiter tengelyforgásával ellentétes irányú, az átmérőjük pedig legalább négyszáz méter. A vizsgált rész nagyságából kiindulva a kutatók a megtalált mennyiséget kiterjesztették a teljes Jupiter körüli égrészre, illetve arra az időtartamra, amely alatt ezen holdak átlagosan megkerülik az óriásbolygót.

A kiterjesztésnek köszönhetően kiderült, hogy mintegy hatszáz új, feltételezett hold keringhet a Jupiter körül.

A tényleges felfedezésig természetesen még hosszú az út, a tervek szerint a 2021-ben működésbe lépő Vera Rubin óriásteleszkóp segítségével remélhetőleg beigazolódnak feltételezéseik, illetve újabb objektumok is előkerülhetnek.

A Jupiter egyik holdján plazma hullik az égből

Méghozzá a Ganymedes nevű objektumon, ahol 2019-ben landolt a Nasa űreszköze. A Juno űrszonda 2019 december végén a Jupiter mellett repülve közelítette meg a Ganymedes északi pólusát: a Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM) műszerrel készített felvételek az első képek, ami feltárja előttünk a különleges objektum északi részeit – olvasható a NASA közleményében.

Az egyetlen, a Merkúrnál nagyobb hold legnagyobb része vízjég, a szakértők úgy vélik, hogy az égitest elemezése nagyban hozzájárulhat a Jupiter hetvenkilenc holdjának alaposabb megismeréséhez. A Ganymedes egyébként az egyetlen - mostanáig - ismert hold,

aminek saját mágneses tere van, ellenben nincs légköre, így a pólusok felszínét folyamatosan bombázza a Jupiter magnetoszférájának plazmája.

Mindez jelentős hatást gyakorol a felszíni jégre. Alessandro Mura, a római Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa szerint a JIRAM képei megmutatják, hogy a plazmacsapadék befolyásolja a jeget. Mindezt a Juno segítségével sikerült először megfigyelni. A helyi jég nem rendezett kristályos szerkezetű, hanem amorf, és teljesen más az infravörös képe, mint az egyenlítőnél fellelhető anyag. A JIRAM elsődleges feladata, hogy ötven-hetven kilométerrel a Jupiter fellegei mögött vizsgálódjon, a műszer ugyanakkor a környező holdak feltérképezésére is felhasználható. A 2019. decemberi küldetésben háromszáz képet készítettek a Ganymedes felszínéről - írja a Space.com.

(Fotó: Pixabay, NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)