Az Amnesty International 2018-as jelentése szerint 2012 óta több mint tizenegyezer civil vesztette életét bombatámadás miatt, a sebesültek száma pedig ennek többszöröse. A támadásoknál használt, robbanószerrel és üzemanyaggal töltött hordóbombák óriási pusztítást okoznak becsapódáskor, ráadásul nem is lehet pontosan célozni velük, ezért a robbanás körzetében mindenki veszélyben van. És még ha valaki túl is éli a támadást, a végtagok roncsolódásán csak nagyon nehéz, többlépcsős műtétek, és szakértő ortopédusok segíthetnek. Mivel egy menekülttáborban mindez nem lehetséges, így marad a teljes amputáció, illetve

sok esetben semmit sem tesznek a sérüléssel a fokozott fertőzésveszély és az egészségügyi ellátórendszer instabilitása miatt.

Egy apró eszköz jelentheti a megoldást

A 3D nyomtatással gyártott csontutánzatok polimerből és kerámiából készülnek, és úgy pattinthatók össze, mint egy legókocka, hogy tökéletesen illeszkedjenek a robbanás által okozott résbe.

Az 'építőkövek' anyaga lebomló, valamint elősegítik az új szövetek képződését a sérült részen.

A szerkezet támogatja a terhelést, mint egy normál csont, indukálja az új csont képződését, majd a folyamat során idővel feloldódik. Az alapötlet szerint a sebész kinyit egy kockákkal teli zsákot, összerakja őket úgy, hogy azok illeszkedjenek az adott hibához, és elősegítsék a csontok növekedését. Az eszköz megálmodója Paulo Bartolo, a Manchester Egyetem professzorának saját tudományos érdeklődései közé tartozik a szövettechnika biogyártása, ami magában foglalja a csont, az ideg, a porc és a bőr megmunkálását 3D nyomtatás segítségével,

a technológia ugyanis reprodukálhatja az emberi testben felhasználható biokompatibilis és biológiailag lebontható anyagokat.

Míg a jelenleg alkalmazott eljárásoknak számos hátulütőjük van, ideértve a fertőzés és a betegség terjedésének kockázatát, emellett meglehetősen költségesek, valamint igen magas az emiatt bekövetkező egyéb sérülések, illetve a vérzés kockázata. Az újítás ezzel szemben az ortopédiai eszközök létrehozására összpontosít, amelyek lehetővé teszik a csontszövetek regenerálódását a törések kijavítására. A szíriai helyzet azonban feladta a leckét a professzornak, mivel egyszerre kellett olyan csontpótlót alkotnia, ami költséghatékony, mégis használható fokozottan fertőzésveszélyes területen. E kihívások megoldásának része volt a viszonylag olcsó 3D nyomtatási technológia alkalmazása a lebomló porózus szerkezetű 'álcsont' készítésére, amelybe egy speciális fertőzés elleni szérum is beilleszthető. A protézis és paszta pedig együttesen

megakadályozza a fertőzést, elősegítik a csontok regenerálódását és mechanikusan stabil csontszöveteket hoznak létre a gyógyulási időszakban.

Még a kezdeti fázisban Bartolo és két kollégája Törökországba utaztak, ahol akadémikusok, sebészek és orvosi cégek segítségével pontos képet kapat a menekülttáborok helyzetéről. Gyorsan rájöttek, hogy találmányuk mindent drasztikusan megváltoztathat. Miután az Egyesült Királyságban másfél milliárd fontot szereztek egy tudományos pályázaton, ismét Törökországba mentek, az isztambuli Sabanci Egyetemre, ahol már várta őket Bahattin Koç és szakorvosokból álló csapata, akik nap mint nap első kézből láthatták a menekültek sérüléseit. Bartolo szerint törökországi munkatársaik tapasztalatai hozzájárultak ahhoz, hogy a 3D nyomtatással gyártott csontpótlót mindenképp a frontvonalban segítő orvosok igényeinek megfelelően tervezzék.

Törökországnak mentőövet jelentene a találmány

A Szíriában zajló fegyveres konfliktusok következtében körülbelül hárommillió menekült érkezett az országba, ez az összlakosság mintegy négy százaléka. Törökország ingyenes egészségügyi ellátást biztosít számukra, mindez viszont rendkívül megterheli az egészségügyet: csak 2011 és 2017 között kilencszáznegyvenezer beteget elláttak, hétszáznyolcvanezer operációt végrehajtottak és több mint húszmillió kiegészítő kezelést adtak. A török kormány szerint mindez több mint harminchétmilliárd dollárba került az országnak, ezért remélik, hogy a csontpótló elhozza végre a várva várt változást. Amer Shoaib, a Portsmouth Egyetem munkatársa, a fejlesztések egyik támogatója ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy

amíg száz évvel ezelőtt a sérültek aránya kilencven százalékban katonák, és tíz száz százalékban civilek voltak, addig mára ez az arány megfordult.

(Fotó: Getty Images Hungary, Needpix, Paulo Bartolo)